A lövészárkok poétája

Gyóni Géza a lengyel harctér lövészárkaiba kellett elmennie, hogy igazi hivatását megtalálja. A lövészárokban életét kockáztatta, átélte az egyszerű katonák örömét, kétségbeesését és verseiben megénekelte azokat. Versei a háborúból hazatérő hadifoglyok kopott tarisznyájának kincsei voltak. Élete és munkássága ellentmondásokkal volt teli, de ha a Nagy Háborúról megemlékezünk, nem feledkezhetünk meg  róla sem, a sokat szenvedett emberről,, a béke katonájáról.

Gyóni Géza ifjúsága

  1. június 25-én született Gyónon. A község már nem található a térképen, mert egybeépült Dabassal és nevét nem őrizték meg a helység elnevezésében. Gyóni Géza eredeti családi neve Áchim volt. Édesapja Áchim Mihály, a békéscsabai szlovák Áchim nemzettség leszármazottja volt. A teológiát, és az egyetemet, elvégezve hazatért, megházasodott és a gyóni evangélikus egyház lelkésze lett. A házaspárnak 6 gyermeke született. Géza gyermekkora a parókia nyugalmában telt, talán ezekre a szép napokra emlékezve választotta később a Gyóni írói nevet. A gondtalan gyermekévek azonban számára már 10 éves korában végetértek.1893 tavaszán ő és testvére is megkapták a kor veszélyes gyermekbetegségét, a diftériát. Testvére, Ádám életét nem tudták megmenteni. Gyermeke elvesztését az édesanyja képtelen volt feldolgozni, elméje elborult. Elmegyógyintézetbe került, családjáról többé nem tudott gondoskodni. Az édesanyja betegsége, és az anyai szeretet hiánya egész későbbi életét beárnyékolta.

10 éves korában nagybátyjához, Áchim Ádám espereshez került Szarvasra és az ottani evangélikus gimnázium tanulója lett. A nagybácsi halála után a békéscsabai rokonok vették pártfogásukba és a békéscsabai evangélikus gimnáziumba íratták, ott is érettségizett. Már gimnazista korában verseket írt, az önképzőkörökben végzett munkájáért gyakran kapott jegyzőkönyvi dicséretet. Az érettségi után édesapja kívánságára a pozsonyi teológiára iratkozott be. Az újságírás azonban jobban érdekelte. Már 19 éves korában meghívták korrektornak a pozsonyi Nyugat-magyarországi Híradóhoz. A szerkesztőség mozgalmas élete nagy hatással volt rá. Daliás termetével, szép orgánumával az, írásaival a társaság középpontjába került. 1904. január 24-én öngyilkosságot követett el, ugyanis egy szerkesztőségi vetélytársával amerikai párbajt vívott egy hölgy szerelméért és ő lett a vesztes. Szerencsére életét meg tudták menteni, de pályája kettétört. Teológiai tanulmányait abba kellett hagynia. Ettől kezdve élete hányódás, nélkülözés és útkeresés volt.

Édesapja hazahívta Gyónra, ahol a jegyzői irodában gyakornokoskodott, onnan Pestre közigazgatási tanfolyamra küldték, amit el is végzett..Közben bekapcsolódott Pest pezsgő kulturális életébe ,de ott nem talált megfelelő állást. Jobb híján az alsódabasi Szolgabírói Hivatalban is gyakornokoskodott és munkája mellett szerkesztette az Alsódabas és Vidéke című lapot is . Nem találta a helyét a vidéki életben,,munkássága nem tudott kibontakozni.

Cézár én nem megyek

1907 októberében behívták katonának. Először póttartalékos közlegényként két hónapos kiképzést kapott majd, Bécs mellé, Korneuburgba vezényelték ahonnan rövid idő múlva leszerelték Két év múlva újra be kellett vonulnia, Szarajevóban  a vasútépítésénél nehéz fizikai munkát kellett végeznie. Síneket cipeltek, kőbányában követ törtek, utat köveztek, rabszolgának érezte magát a táborban, 1909-ben leszerelték.

1910-ben végre újságírói státuszba került a Soproni Naplónál, ahol belevetette magát a munkába. 1912-ben azonban újra behívója érkezett, ismét Szarajevóba vezényelték, ahol 28 napot töltött. Ez az időszak érlelte meg benne a Cézár én nem megyek című híressé vált költeményét, melyben őszinte békevágyát  szólaltatta  meg. A vers így kezdődik:

 

„Vérben úszik vad hegyek orma,

Paskolja vér, paskolja ár.

S engem a halál-dáridóra

Cézár parancsa vár.

Már összeszedtem kis cókmókom,

Indulni kell. Jaj, hogy lehet.

Vérben úszik vad hegyek orma,

Cézár én nem megyek.”

 

Amikor 1912. október 28-án felolvasta versét a soproni irodalmi kör ülésén, a közönség ünnepelte.  Néhány nap múlva a vers a Sopron című lapban is megjelent. Talán ez is közrejátszott abban, hogy ügyészi eljárást indítottak ellene, melyet végül megszüntettek. A vers alcímében ugyanis óvatosságból feltüntette, hogy az egy római katona hagyatékából került elő. Az állását azonban felmondták, újra munka nélkül maradt. Barátai siettek segítségére és közbenjárásukra meghívták újságírónak Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz. Úgy látszott itt megállapodhat, szép feladatok várták a szerelem  újra megtalálta..

Szabadkán érte a szarajevói merénylet híre és az általános mozgósítás. 1914. augusztus. 1-én  mint póttartalékos közlegénynek el kellett indulnia Lengyelországba, Przemylsbe, ahol embert próbáló harcok várták. .Przemyls a Monarchia fontos katonai bázisa volt, az oroszok nagy erőket mozgósítottak a bevételére.

A lengyel mezőkön, tábortűz mellett

A háború kitörése után sokakat megszédített a háborús propaganda, ez történt Gyóni Gézával is. A villámháború illúziója hamar szertefoszlott és a frontszolgálat gyorsan kiábrándította.

Przemylsben a várost körülölelő erődítményen kellett dolgoznia, Eleinte a Monarchia seregei előrenyomultak, de 1914. szeptember 10-én,  a második lembergi csata után vissza kellett vonulniuk, majd az orosz csapatok körülzárták az erődöt. Az első ostrom szeptember 18-tól október 10-ig tartott. A legvadabb támadásra október 6-ról 7-re virradó éjszakán került sor. Fagyos eső esett és szél fújt, az ellenség az ágyútűz mögött nyomult a vár felé. Behatoltak a várba, ahol ádáz kézitusát vívtak egymással a  várvédők és az orosz katonák. Az erőddel minden összeköttetés megszakadt, a telefon elnémult, a küldöncöket lelőtték. A távíró osztagot – közöttük Gyóni Gézát – kirendelték az összeköttetés helyreállítására, de az ágyútűzben ez lehetetlen volt. A támadást ekkor visszaverték. Az erőd felmentésében öccse, Áchim Mihály főhadnagy és ezrede, a besztercebányai 16-os honvédek is közreműködtek. Ekkor találtak egymásra a testvérek, Mihály és Géza, és nem hagyták el többé egymást.

Az októberi harcok megrázó élményeinek hatására született a   C s a k  e g y  é j s z a k á r a  című verse, mely a legismertebb művei közé tartozik ma is. A vers így kezdődik:

„Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

Mikor gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A przemylsi erődöt 1914. november 18-án ismét körülzárták az oroszok. A meglévő élelmiszerkészlet vészesen fogyott, éhség, fagyhalál tizedelte a katonákat, a lőszer elfogyott. A várparancsnok kiadta a parancsot a kitörésre, de nem sikerült, ebben a császári tisztek árulása és a kedvezőtlen időjárás is közrejátszott. Az elcsigázott katonák védekeztek, azonban a túlerőnek engedve, március 22-én feladták az erődöt. A katonák, több mint 130 napon át tartották a várat, ilyen körülmények között is. Hősies helytállásuk ma is példa lehet az utókor előtt.. Az orosz kézre került vár megmaradt katonáit és tisztjeit útnak indították a hadifogolytáborok felé.

Gyóni Géza öccse Mihály még a vár eleste előtt súlyosan megbetegedett, kórházba került, ezért engedélyezték, hogy együtt maradjanak a testvérek és öccsét tiszti szolgájaként vigye magával a fogságba.

A Tábori Újság története

A cári csapatok körülzárták a  przemylsi várat, ezzel elszigetelték a védőket a külvilágtól. A katonák nem ismerték a híreket hozó rádiógrammok tartalmát, ezért rémhírek terjedtek közöttük. Elterjedt, hogy az oroszok már magyar földön vannak, ami azokat érintette fájdalmasan, akiknek családja az orosz határ közelében élt. A várparancsnokság – hogy elejét vegye a további híresztelésnek – szeptember utolsó napjától Kriegsnachrichten címmel hivatalos lapot adott ki, melyben kommentár nélkül közreadták a rádiógrammok nyilvánosságra hozható tartalmát. Mivel az őrségből sokan nem tudtak németül, felmerült a gondolat, hogy ezeket a rádiógrammokat magyarra fordítva is közreadják. Így született meg a Tábori Újság ötlete. A várparancsnokság eleinte habozott, de később a lap kiadását engedélyezte… Az újság hamar népszerű lett, benne a Csak egy éjszakára című vers is. Gyóni Géza versei ettől kezdve váltak valóban népszerűvé, még a lövészárokban is szavalták a katonák, mikor lélegzetvételnyi pihenéshez jutottak. A Tábori Újság első száma 1914. október 4-én jelent meg és előfizetési felhívást tett közzé Gyóni Géza Lengyel mezőkön tábortűz mellett című kötetére. Az előjegyzés várakozáson felüli volt. A kötet meg is jelent, melynek bevételét a költő a przemylsi harcokban elesett honvédek özvegyeinek, árváinak juttatta el.

A Tábori Újság a várbeli magyarok sokoldalú napilapjává lett, nemcsak harctéri hírekkel volt tele, hanem a verseken kívül voltak benne egyéb apró híradások, melyből megismerték a harcban álló város mindennapjait, még meteorológiai előrejelzést is tartalmazott…

A Csak egy éjszakára című versét a hivatalos irodalomkritika fanyalogva fogadta, minden bizonnyal az abban megfogalmazott vádak miatt. Kétségbe vonták, hogy hitelesen ábrázolja a harcok körülményeit és a katonák érzéseit. Az igazi rehabilitációt jóval később külföldről kapta meg. 1934-ben a brit Irodalmi Társaság pályázatot hirdetett, olyan háborúellenes költeményre, melynek szerzője részt vett a háborúban. A pályázatra ezt a verset is beküldték ,ahol a legkiválóbb brit irodalomkritikusok az első díjat neki ítélték. A vers ma is a legismertebb magyar versek közé tartozik, különösen az idősebb nemzedék idézi fel gyakran, mert verseinek hangja hiteles és még ma is kiáltvány minden háború ellen.

A rab vackokon

Az elcsigázott hadifoglyok Kiev, Moszkva, Inza, Alatir és Omszk érintésével jutottak el utolsó állomáshelyükre, Krasznojarszkba. A várostól 8 km-re emelkedett egy magas fennsíkon a katonai tábor, ahol a foglyokat elhelyezték. A tiszteket kőépületben, a legénységet földbe épített fabarakkokban szállásolták el. A költőt  hadapródnak nevezték ki, hogy a tisztek között maradhasson és beteg testvére segítségére legyen, bár ő is beteg volt, tüdőcsúcs hurutja  kiújult. Sok verset írt itt, költészete letisztult, verseiben mély humánum hangján ír fogolytársairól… A hadifogságot azonban nehezen viselte, a tiszti barakkban sem érezte jól magát.

A kemény szibériai tél aláásta a hadifoglyok egészségét. Áchim Mihály flekktífuszt kapott, kórházba került és 1917. június 8-án elhunyt. Testvére utolsó útjára még elkísérte, de egyre inkább magába fordult, a halál gondolata foglalkoztatta. Elméje elborult, nem vett táplálékot magához, kórházba került és a születésnapján, 1917. június 25-én követte bátyját. Nagyon gyötörte a honvágy, de érezte nem jut   haza többé..

 

Pánti Irén

Pánti Irén
Author: Pánti Irén

Pánti Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Püspökladányban születtem az általános és a középiskolát ott végeztem el..A szüleim fizikai munkakörben dolgoztak, hárman vagyunk testvérek. A családból..és a távolabbi rokonságból is én voltam az első, aki tovább akartam tanulni Nem volt könnyű ehhez a szülői támogatást megszerezni..A József Attila Tudományegyetem Jogi Karán szereztem diplomát Szegeden. A püspökladányi Járásbíróságon kezdtem pályafutásom Hamarosan férjhez mentem, és a férjem munkahely változásait követve dolgoztam a makói Járásbíróságon, a békéscsabai Városi Bíróságon, a szolnoki Munkaügyi Bíróságon ,a szolnoki Megyei Bíróságon, majd a fővárosi Törvényszéken innen mentem nyugdíjba. Két gyermeket neveltünk fel ,míg kisebbek voltak, jogsegélyszolgálat vezetőként is tevékenykedtem..Nyugdíjazásom után kezdtem el írni. Rendszeresen jelennek meg cikkeim a Szitakötő nevű gyermek folyóiratban.Mélyen kötődöm szülővárosomhoz..Feldolgoztam a város híres szülötteinek így Karacs Ferencnek a neves rézmetsző és térképkészítő mesternek, és családjának, Csenki Imrének a Kossuth Díjas karmester és zeneszerzőnek, és testvérének a Csenki Sándornak a jeles cigány folklór kutatónak ez életét..Írásaimban megidéztem a ,régi Sárrét titokzatos világát, és a hétköznapi emberek életének apró villanásait..Néhány antológiába is bekerültek írásaim.Ars poétikámat Cyrano de Bergerac szavaival így fogalmaznám meg. „Egy szóval.Csúszó, inda szerepet Nem vállalok halálomig.Lehet..Tölgy nem vagyok, nincs bükk természetem,de egyedül növök, ha már magasra, nem

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

75 − 66 =

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csatt!

Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »