A bánya

A bánya.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

A szürke folt egyre nagyobb lett. Éreztem, ahogy a folt nő úgy a levegő is fogy. Tudtam meg kellene nyugodnom, de a testem nem engedett. Mintha pánik rohamot kaptam volna. Pedig tudtam most nem szabad pánikolni. Minél jobban be pánikolok ugyanis annál kevesebb a reakció időm. Pedig arra most szükségem van. Gyors reagálásra. Hogy is volt? Helyzetfelismerés és gyors reagálás. A helyzetfelismerés már megtörtént. Beszakadt a bánya és bent rekedtem a társaimmal együtt. A reagálás minél gyorsabban kijutni a bányából mielőtt elfogy az oxigén.

Hirtelen azon kezdtem el gondolkodni reggel van-e vagy este? Milyen rég óta vagyok itt? Tegnap dőlt be a bánya vagy tegnap előtt? Gondolkozz logikusan. Gondolkozz. Nem, nem szabad elaludni.

Pedig gyerekként nem bányász akartam lenni. Űrhajós. Fel a Holdra. Mint az összes gyerek. Csináltunk kartonból a tesóimmal repülőt. Egész nap rajtoltunk, kilövés, rajt. Kilövés, rajt.

Visszaszámolni, aztán fel a Holdra, majd a Marsra. Aztán irány a világűr. Viszont tudtam, hogy az álmok csak álmok maradnak. A családban mindenki a bányába dolgozott. Szurok feketén jöttek haza, fel onnan a mélyből. Apám és az ő apja is. Én is nagyjából 12 éves korom óta lent vagyok a bányába. Ehhez értettem. Bányásztam. Ércet. Hogy a gazdagok gazdagabbak lehessenek.

Mi meg örültünk, hogy megélünk valamiből. Holott tudtuk a bánya lét nem életbiztosítás. A nagyapa gyorsan halt meg mert a tüdőjében rengeteg por volt, amit a bányából szedett össze. Apám is sokat köhögött, de őt végül a bánya nyelte el.

Most engem nem nyelhet el, ki kell jutnom. Keress vizet, szólt az agyam. Nagy nehezen tudtam összpontosítani. Sikerült megállapítani, hogy fel tudok állni a saját lábamra, viszont a reakció időm egyre lassabb.

A társaim hangját kerestem, kérdeztem ki hol van. Válasz viszont nem jött. Nem láttam őket sehol. Kis fényfolt volt a szemem előtt. Hívtam őket, folyamatosan. Aztán egy idő után beláttam, hogy egyedül vagyok, ők már nem fognak válaszolni.

Aztán mást hallottam. Egy kis folyást. Először azt hittem képzelem. Aztán egyre erősebb volt a hang. Tudtam, ahol folyás hangja van ott forrás lehet. Talán. Elindultam nagy nehezen az összes erőmet összeszedve. Aztán tényleg ott volt. A szemem előtt.

Elindultam és láttam, hogy a forrás folyik valahová, belemásztam és egyre nagyobb lett a forrás majd fényt láttam és engedtem a sodrásnak.

A következő kép a kórháziágyon fekszem, bekötött infúzió a kezembe. Elmondták, hogy a forrás mentette meg az életem, a bányából egyedüliként jöttem ki. Nem is adtak sok esélyt arra, hogy élek. Most mégis itt vagyok.

Feketén kijutva a bányából. Másnap megfürödtem, de az arcomon ahogy a tükörbe nézek még most is láttom a bányát és a holdat.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tavaszi ujjongás

Edit Szabó : Tavaszi ujjongás Fák,virágok és a fény, tavasz ujjong és a lét megmutatja szépségét, fogadjuk érkezését! Kora hajnal beköszön, csillag szirmán fényözön, bimbók

Teljes bejegyzés »

A táska

A táska. Írta: Egyed-Husti Boglárka Ültem a szobába, épp a kis póni lovaimmal játszottam, amikor hallottam, hogy veszekednek. Már megint. Csöndbe feláléltam, hogy becsukjam az

Teljes bejegyzés »

Alkony

Kincses János: Alkony A gondos este a nap végén mégegyszer körülpillant házanépén. Végigsimít a mezőkön, az állatok fülébe altatót dúdol; álmok nagy művésze. Elcsitítja az

Teljes bejegyzés »

Apevák – gondolatsorban

Egy Majom A másik Három társa. Verekszenek is. * Két Kicsi Elefánt, Árválkodik. Nagyot… lelőtték! * Egy Fészek Otthona Több fecskének. Még, most jöttek meg!

Teljes bejegyzés »

Fehér, lefektetett cérna

Az életem útja… (3 soros-zárttükrös) Az életem útja, látom magam előtt, mint egy fehér lefektetett cérna, Ez erre-arra látszik, megyek utána! Hol a labirintus kijárata?

Teljes bejegyzés »