A felkelő napot nézem, s teát iszok,
Majd szellő fúj be, mikor ablakot nyitok.
Magához ölelve andalít ő engem,
Váratlan látogató tölti el testem.
Bár lehet, hogy nem is a szellő szállt belém,
Hanem egy erő, mi nem lehetett enyém.
De lehet, hogy csak elvesztettem eszemet,
Váratlan látogató tölti lelkemet.
Látom én, érdekes ez a földi élet,
Ami egyszer szépen, csendben ér véget.
De e érzéstől nem gondolok ilyenre,
És nem adom magam a tépő idegnek.
Váratlan látogató látogatott meg,
S általa töltött el bizsergető löket.
Majd lefekszem és lehunyom két szememet,
S rájövök arra: elvették az eszemet.
Author: Tyukody Ruben
Tyukody Ruben vagyok, írok, költök, mesélek, és a többi. 2008-ban születtem Nagybányán, majd egy évvel később egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet éltünk a családommal. Most éppen Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel. Az irodalommal már 3-4 éves korom körül köszönőviszonyban voltunk, akkor szerettem néha meséket mondani, később pedig én is próbálkoztam a mese- és történetírással. Versekkel 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni, azóta folyamatosan próbálom keresni a stílusomat, egyszer lehet, hogy meglesz, meg hát drámám is van egy-kettő, de azok kevésbé fontosak. Íráson kívül néha még zongorázom, színészkedek egy drámaszakkörön, cserkészkedem, és azért a barátaimat is boldogítom:) Jó olvasást mindenkinek kevésbé- vagy jobban értékelhető írásaimhoz!!
