18032

18032

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Az első konzultáción az idegesség, feszültség szinte ráment a gyomromra. Minden papírunk összekészítve az enyém és a férjemé is. Külön dossziéban. Kocsival mentünk oda, be nem lehetet leparkolni így egy közeli utcában álltunk meg. Mikor beléptünk az épületbe minden ósdi, kopott volt. A falon rengeteg fénykép, gyermekek képei. Akik nekik köszönhetően fogantak meg a meddőségi központban.

Icuka a recepciós pulton ülő hölgy szólított minket. Felvette az adatainkat majd egy cetlit nyomott a kezembe, amin ez ált: 18032. Ez az önök száma-mondta Icuka. Jegyezze meg, mert ha esetleg elhagyja akkor nem kap újat. Valóban megjegyeztem. Ha éjszaka felkeltettek volna álmomból, akkor is tudtam volna. Márciusban kezdtük el oda járni 1 évig voltunk ott.

A nagy neves doktor úrnál. Legyek büszke, hogy szán ránk időt. Persze jött az összes kötelező vizsgálati kör. Vérvétel, sperma vizsgálat, AIDS teszt.

Undorító körülmények között. A falakon penész volt, repedt, pisi szag, kopott ülő alkalmasságnak nem nevezhető akármi és mindegyik pár, akik vártak. A csodára. Arra, hogy gyermekük lehessen.

Az elején mindenki mosolyog, aztán ahogy telik az idő már nem. Volt, hogy megfeszültem, akartam, hogy megtörténjen. Mentem, futottam. Még egy vizsgálat, nézzük meg a ciklust ismét várakozás.

Icuka meg továbbra is ült a pultba. Elneveztem őt a pultok őrének. Olyan sok ember megfordult már nála, hogy ő már mindent halott, mindent látott. Nem lehet őt zavarba hozni, tényleg erre a posztra születni kell. Ő az egész életét szerintem annál a pultnál töltötte el.

Icukából az élet kiölte a szeretett, őt nem érdekelt, hogy ott sírtak a nők a vállan, hogy már 5 jöttek vissza és még mindig itt vannak és semmi. Icukát csak a sorszám érdekelte és az adatok.

Én is sírtam, de nem Icuka vállán, hanem egyedül. Sosem adtam neki semmit, mert tudtam, hogy nem várhatok tőle semmit. Voltak olyan futó bolondok, akik adtak neki virágot, bonbot, néha láttam, hogy pénzt is borítékba. Mégsem jutottak előre. Hiába állami rendszer. Volt olyan nő is, aki a fejemre olvasta, hogy nem akarom eléggé és, hogy törődjek bele, hogy itt ez van. Ha nem tetszik el lehet menni. Elmentem. 1 évig bírtam. Nem akartam a 18032 szám lenni. Csak egy szám a rendszerbe. Én nekem érzéseim vannak, de amikor ott feküdtem a vizsgáló asztalon csak egy hús voltam. Egy darab húsként éreztem magam. Bele tették a férjem spermáit egy fecskendőbe, amit belém ültettek. Vártunk mi is, mint a többiek. Kaptam szurit a hasamba, másnap a hasam tiszta kék-zöld lett. Valaki azt hitte ver a férjem.

Aztán nem sikerült, a nagy neves doktor úr közölte, hogy akkor csak a lombik jöhet szóba. Nem akartam lombikot. Aludni és felejteni akartam. Főleg Icukát akartam elfelejteni.

Papíron leírták meddő vagyok. Mégis tudtam ez nem az én utam. Én 18032 szám mentem tovább.

Majd egyszer, ha esetleg időm engedi bemegyek a nagy neves doktor úrhoz és rá fogok mosolyogni a gyerekeimmel, akik természetes úton születtek. Remélem akkor már Icuka sem lesz ott. Van egy olyan érzésem, hogy ő azóta is ott ül a pult mögül és osztogatja a számokat.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 78 = 84

Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

  Andreának (alias Hárpi, „a Párja”)   boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,

Teljes bejegyzés »

Az árnyas fák alatt

Az árnyas fák alatt. Az árnyas fák alatt magamba szálltam Gondjaim elűzni, nyitottam a világra A természet őszinteségét csodáltam Ezzel életkedvem ismét megtaláltam Haragról dalolj

Teljes bejegyzés »

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »