Másnap

Tekintetek tapadnak testemre,
Bőrömön unalmuk visszhangot ver.
Hát persze.
Hisz’ felejteni akarok nagyon,
Csak a tudatlanságra szomjazom.
Mert sírok.
Könnyek mossák el a boldogságot,
S hoznak új, gonosz szomorúságot.
S hoznak még mást, pusztító haragot,
Hamisan zengő, színtelen álmot,
Nehéz levegőt, csúf igazságot,
Könnyed, mámorító hazugságot.
Borízű és szédülős ábrándot,
Meg egy szenvedélytől izzó csókot,
S fejfájós, elmosódott másnapot,
Mellé tablettákat, egy pohár bort.
Hoznak nekem vágyat, bódulatot,
Új, csillagos estét meg holnapot,
Édes szót, nagy, piros masnis csokrot,
Szerelemért síró kívánságot.
Adnak, még ha én nem is akarom;
Új napfelkeltét, másnapos arcot,
Elfelejtett, fontos pillanatot,
Meg lefolyt sminket, zsibbadó tagot,
Új s régi, szánakozó barátot,
Értelmetlenre kaszabolt harcot.
Olcsó és tömény parfümös reményt…
Alvó fényt.
Bár lennék inkább a közöny maga,
Mint a vesztesek örök kudarca.

2022. 05. 16.

Szolnoki Enikő
Author: Szolnoki Enikő

Miskolci, lassan már tényleg felnőtté érett 19 éves diák vagyok. Mióta megtanultam az összes betűt lekanyarítani, csak írok megállás nélkül; ha fájdalom szorítja össze a mellkasom, ha a boldogsághoz már nem elég egy széles mosoly, ha üresnek érzem magam, ha olyan dühös vagyok, hogy legszívesebben csak törnék-zúznék… Ilyenkor a szavak segítenek. Segítenek megélni az érzéseim, megőrizni életem kis és nagy pillanatait, fejlődni. Szeretnék emlékezni arra, ki voltam, mikor évek múlva fellapozom a megkopott, sárgás lapokkal teli füzeteimet vagy épp a „Művek” c. mappámat. Szeretném tudni, milyen nehézségekkel küzdöttem egykor, hogy kik vagy mik voltak a műveim ihletői, hogy honnan hová jutottam. Milyen ember voltam, milyenné váltam. És honnan indulok? Jelenleg kezdő író vagyok kusza érzésekkel, aki most megteszi az első lépést az álmai valóraváltásáért. Más szóval: megnyitom itt, előttetek a saját világomat.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ablakomból

Hűvös magányomban elszórakoztatott  A belváros tere, az ablak mögött állva.  Az érdekes embereket- kiket élte odasodort-  Csak lestem lenyűgözve, elmélázva.    Nyílott már a mosolyhozó

Teljes bejegyzés »

Éhező

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és

Teljes bejegyzés »

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »