Másnap

Tekintetek tapadnak testemre,
Bőrömön unalmuk visszhangot ver.
Hát persze.
Hisz’ felejteni akarok nagyon,
Csak a tudatlanságra szomjazom.
Mert sírok.
Könnyek mossák el a boldogságot,
S hoznak új, gonosz szomorúságot.
S hoznak még mást, pusztító haragot,
Hamisan zengő, színtelen álmot,
Nehéz levegőt, csúf igazságot,
Könnyed, mámorító hazugságot.
Borízű és szédülős ábrándot,
Meg egy szenvedélytől izzó csókot,
S fejfájós, elmosódott másnapot,
Mellé tablettákat, egy pohár bort.
Hoznak nekem vágyat, bódulatot,
Új, csillagos estét meg holnapot,
Édes szót, nagy, piros masnis csokrot,
Szerelemért síró kívánságot.
Adnak, még ha én nem is akarom;
Új napfelkeltét, másnapos arcot,
Elfelejtett, fontos pillanatot,
Meg lefolyt sminket, zsibbadó tagot,
Új s régi, szánakozó barátot,
Értelmetlenre kaszabolt harcot.
Olcsó és tömény parfümös reményt…
Alvó fényt.
Bár lennék inkább a közöny maga,
Mint a vesztesek örök kudarca.

2022. 05. 16.

Szolnoki Enikő
Author: Szolnoki Enikő

Miskolci, lassan már tényleg felnőtté érett 19 éves diák vagyok. Mióta megtanultam az összes betűt lekanyarítani, csak írok megállás nélkül; ha fájdalom szorítja össze a mellkasom, ha a boldogsághoz már nem elég egy széles mosoly, ha üresnek érzem magam, ha olyan dühös vagyok, hogy legszívesebben csak törnék-zúznék… Ilyenkor a szavak segítenek. Segítenek megélni az érzéseim, megőrizni életem kis és nagy pillanatait, fejlődni. Szeretnék emlékezni arra, ki voltam, mikor évek múlva fellapozom a megkopott, sárgás lapokkal teli füzeteimet vagy épp a „Művek” c. mappámat. Szeretném tudni, milyen nehézségekkel küzdöttem egykor, hogy kik vagy mik voltak a műveim ihletői, hogy honnan hová jutottam. Milyen ember voltam, milyenné váltam. És honnan indulok? Jelenleg kezdő író vagyok kusza érzésekkel, aki most megteszi az első lépést az álmai valóraváltásáért. Más szóval: megnyitom itt, előttetek a saját világomat.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »