Steven professzor évek óta egy találmányán dolgozott, aminek a végére ért, Carlos asszisztense segítségével. Puerto Ricoban laktak, mindketten megszállottan csak a tudománynak éltek. Családot egyikőjük sem alapított.
A professzor még az egyetemen felfigyelt az ifjú Carlosra, aki gyors felfogó képességével, céltudatosságával, éles elméjével kitűnt a többiek közül. Mindjárt maga mellé vette és fiaként bánt vele. A találmányon már együtt dolgoztak. Többnyire a magánrepülőn mentek mindenfelé, melyet a kiváló pilótája, John vezetett. Őt gyermekkora óta ismerte, a szomszédjában nőtt fel.
John, apjaként tisztelte és felnézett a professzorra, mindig a rendelkezésére állt, ha szüksége volt rá. Szabadidejében, amikor nem repült sok időt töltött az erdőben, imádta a természetet. Különös vonzódást érzett a sasok iránt, így természetes, hogy a magánrepülőnek is a „Szirti sas” nevet adta.
Steven egy napon Miamiból kapott fontos hívást. Érdeklődést mutattak a találmánya iránt. Megbeszélték, hogy másnap ott találkoznak.
– Carlos! Holnap utazunk Miamiba. Készítsd össze kérlek a tervdokumentációt. Én megyek, szólok Johnnak, hogy reggel nyolcra indulásra készen álljon – mondta és már ott sem volt.
– John! Hol vagy? – szólította a professzor.
– Itt vagyok uram!
– Holnap reggel nyolckor indulunk Miamiba a legrövidebb utat tájold be. Kérlek, készítsd elő a Szirti sast – mondta.
– De uram! – már megbocsájtson, azt nem lehet.
– Mit nem lehet John? Nem érsz rá holnap?
– De, csak a legrövidebb út a Bermuda – háromszög vonalán fut.
–Na és?
– Tudja, ott az nagyon veszélyes! Repülőgépek, hajók különös, titokzatos és rejtélyes módon eltűnéséről vált ismertté. Menjünk inkább kerülő úton az biztonságosabb, igaz hosszabb egy kicsivel.
– Á, badarság! Nem érünk rá kerülgetni, minél hamarabb oda akarok érni. Amennyiben sikeres lesz a tárgyalás, valószínű még pár napot maradnunk is kell.
– Kérem professzor, hallgasson rám!
– John! Ne őrjíts már meg engem ezekkel a hihetetlen legendáiddal. Kérlek, tedd, amit mondtam.
– Értem uram.
Bermuda – háromszög, egy terület neve az Atlanti-óceánon. A földrajzi háromszög csúcsait Miami, a Bermuda-sziget és Puerto Rico rajzolják ki. Itt paranormális erőket sejtenek. Számos repülő és hajó süllyedt el úgy, hogy túlélő nem maradt és a katasztrófák helyén árulkodó nyomokat sem találtak. Néhány esetben a hajó sértetlen állapotban, de személyzet nélkül bukkant elő az óceán vizén, – mint szellem hajó – sok évvel később a tragikus eseményt követően.
– Mi történt Steven? – kérdezte Carlos, mert látta, hogy kissé bosszúsan tért vissza.
– Á! Ez a John megőrjít a teóriáival. Le akart beszélni arról, hogy a legrövidebb úton menjünk Miamiba.
– A legrövidebb út? Az a veszélyzóna!
– Jaj, Carlos! El ne kezd már te is. Tudós létedre csak nem hiszel te is ezekben a legendákban?
– De, Johnnak igaza van, az tényleg veszélyes. Minimális kerülővel biztonságosabb.
– Á..! Hagyjatok már! Inkább nézd meg, mit mutat a radar holnapra, milyen időnk lesz. Nehogy viharba kerüljünk ezen az útvonalon.
– Ahogy gondolod Steven.
– Carlos! Jegyezd fel az egész heti radart, ott erre nem lesz lehetőségünk és valószínű pár napot maradunk kell majd.
– Rendben. Most úgy tűnik, hogy végig szép időnk lesz.
– Akkor jó repülést holnap és szerencsés hazatérést!
– Hát, arra szükségünk is lesz – motyogta az orra alatt Carlos.
– Mit mondtál Carlos?
– Semmit, Steven. – Nem akarta tovább bosszantani, mert látta fölösleges bármit mondania. John sem tudta lebeszélni erről az útvonalról.
A nap hátralévő része a csomagolással telt. Reggel pontban nyolc órakor John megjelent, és a repülő előállt. Carlossal kérdően néztek egymásra, aki a vállát megrántva jelezte, nincs változás, nincs mit tenni, marad az eredeti útvonal. John a fejét csóválta.
– Uraim, talán szeretnének valamit még mondani?
– Az útvonal…, – itt, Steven belefojtotta a szót Johnba.
– Ezt már megbeszéltük! Ezen kívül?
– Akkor, más nincs.
– Helyes, köszönöm! Akkor indulhatunk, az időjárás tiszta, szélcsendes, ideális.
– Itt Szirti sas, John pilótával! A toronynak, felszállási engedélyt kérek, cél Miami.
– Itt torony, Szirti sasnak! A felszállási engedélyt megadom.
A felhők felé emelkedve csodálták a tájat. Szépen egyenletesen repültek a légtérben. Egyszer csak megrázkódott a gép.
– Itt Szirti sas!… Halló! …S.O. S….a toronynak! A navigációs műszerek….meghibásodtak…,össze – vissza jeleznek….., nem használhatóak! …Nem látom…. a partot…. , erős fénymező….. irányt tévesztettem…! S.O.S.!
Hangzott a toronynak szaggatottan. Majd elhalkult és soha többé nem jelentkezett. A segélykérés koordinátáit feljegyezték. Mentő egységet küldtek ki, de hiába ,nyomtalanul eltűnt. Az óceánban több hónapon keresztül folyt a kutatás utánuk. Sem a gépet és roncsait, sem az utasokat nem találták. Újabb rejtélyes eltűnés a Bermuda – háromszögben, cikkezték az újságok.
Egy régi legenda szerint a Mars lakói uralmuk alá akarták hajtani a Föld lakóit. Magasan fejlett technikájuk volt, ezt kihasználva akartak hódítani. Kísérleteik ebben a térségben folytak, ám nem sikerült tökéletesre. Három egymásra helyezett, csillag tetraéder alakú elektromágneses mezőt magába foglaló szerkezet fekszik ott az óceán fenekén. Egy úgynevezett Mer – Ka – Ba mezőt hoz létre, mely teljesen irányíthatatlan. A Mer szó jelentése; forgó elektromágneses speciális fénymező, míg a Ka; szellemet jelent, és a Ba; a fizikai test pillanatnyi valósága. A tetraéder egyik csúcsa mozdulatlan, míg a másik két mező ellentétes irányú mozgást végez. A gyorsabban forgó erőtér olykor az óramutató járásával megegyező irányban mozog, ami veszélyes helyzetet teremt. Ilyenkor torzulások keletkeznek az időben és térben. Ezért a számos eltűnt repülő és hajó, az irányíthatatlan mező miatt más dimenziós szintekre csúszott át. Amikor az órajárásával ellentétes irányba halad, minden megfelelően működik.
A tudomány mai napig nem talált magyarázatot a rejtélyes eltűnésekre ebben a térségben. A tudósok egymással vitatkozva különböző teóriákat állítanak fel és próbálnak rá bizonyítékot szerezni. Ám ameddig csak a bal agyféltekére és az öt fizikai érzékükre hagyatkoznak, sosem fognak rátalálni az igazságra.
Debrecen, 2021. január 11.

Author: Poór Edit
Debrecenben élem a mindennapjaimat. Az általános iskolát követően, a Péchy M. Építőipari Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat, építészként végeztem. Az irodalom mindig közel állt hozzám, de pályám más irányba futott. Későbbiek során az élet az alkotói munka felé irányított. 2011-től kezdtem el verseket írni, különböző témakörökben, majd novellákkal és regényekkel bővítettem írásaimat. Számos költői, irodalmi és művészeti társaságnak tagja vagyok, és folyamatosan publikálok ezeken az internetes portálokon. A YouTube-csatornán hallhatnak verseimből, előadóművész tolmácsolásában. A műveim rendszeresen jelennek meg magazinokban, különböző kiadványokban és antológiákban. Magánkiadásban elkészült öt verses kötetem, öt kisregényem, novella kötetem és a „Bibliai történetek versben” sorozat négy kötetben. A weboldalamon, http://www.pooreditirono.hu/ olvashatóak verseim és novelláim, valamint a könyveim letölthetőek. Valamennyi könyvem olvasható E - könyv formájában a Google Play könyvtárában.