Dunaszekcsői nyár

Dunaszekcsői nyár

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Mindjárt ott van a templom-kiabálok és a következő percben valóban megjelenik a hatalmas templom teteje. Megérkeztünk. A kapuban már ott áll ő én meg szinte repülök ki az autóból, hogy átöleljem. Mama-kiabálom. Kisunokám-átölel a nagy karjaival. Betesszük a ruháimat a nagy szekrénybe. Anyuék vissza mennek Pestre én meg itt leszek lent Dunaszekcsőn. Ezt volt a ballagási ajándékom. Én és mama 1 hónapig együtt a nyáron.

Minden reggel korán kelünk, megisszuk az általa lefőzött kávét. Majd hátramegyünk a csirkékhez. Itt a csirkék már várnak ránk, tudják ők is, hogy etetés következik. Kitesszük a kis tányérba az ételt és a vizet. Majd bemegyünk egy nagy helységbe, ahol a kis csibék vannak. Itt van egy csibe, ami az én kis csibém. A szárnya fekete, a teste sárga. Mikor megláttom, alig várom, hogy a kezembe tarthassam. Mama szépen átemeli és kiveszi nekem. Megsimogatom. Ezután a disznók és kacsák etetésé következik.

Utána elküld tejért. Hosszú az út, meleg van, mire visszaérek a tejcsarnokból már szinte dél van. Megesszük az ebédet és jön a nap legfontosabb része a tévé nézés. Minden nap a kedvenc sorozatát nézzük: Megvesszem ezt a nőt.

Délután kiülünk az udvari gangra, le a pincébe a dinnyékért. Alig látok, olyan sötét van. A pincében roskadozik a dinnye, felhozunk párat. Jó nehezek, mire az utolsóval is felérek érzem, hogy kellemesen elfáradtam. Megfogja a dinnyét a késével és középen egy háromszög alakú szeletet vág bele majd az első szelet az enyém ővé a második. A dinnye édeskés íze hűsítően hat rám. Jönnek a barátnői ők is kiülnek mellénk a gangos padra. Beszélgetnek, énekelnek.

Szinte minden nap így telik. Főzünk. Vagyis mama főz én meg ülök a konyhába és csorog a nyálam. Barátfüle, smarni, csirke hús. Csupa finomság.

Néha lemegyünk a Dunához, a kompot megnézni. A Halászcsárda tulaja mindig köszön nekünk.

Veszünk fagyit. 5 Forint egy gombóc. Elmegyünk a postára feladunk egy képeslapot, anyukénak.

Telik-múlik az idő. Tudom, hogy már nincs sok hátra a nyárból.

A bőröm barna lett, mezítláb közlekedek mindenhol. Estére valahogy mindig koszos leszek.

Ilyenkor felmehetek Nénéhez hab fürdőzni. Néha ott is alszom.

Hatalmas lépcsőn kell hozzájuk felmenni. Akkori fejemmel hegynek véltem most már tudom domb. Sose számoltam meg a lépcsőket, de mire felértem elfáradtam.

Nenéék háza előtt egy kis kilátó állt, onnan be lehetet látni egész Dunaszekcsőt.

A templomot, a fákat, a házakat, a fészkelő fecskéket. A Dunát és a torkolatát.

Még ma is érzem reggelente a friss kávájának az illatát.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »