Mint rózsa hadd nyíljon ki
szívünkben a szép remény,
jöjj el hozzánk Szent Lélek
pünkösdnek ünnepén.
Imádságra kulcsolt kézzel
várnak téged emberek,
hozz örömet, békességet,
és lelkünkbe szeretetet.
Dalol a Menny, s vele zengi
énekét ma a világ,
boldog az, ki hisz benned,
még ha nem is lát.
Mindig ragyog dicsőséged,
mely tündöklőbb a napnál.
Kegyelmedből bőségesen
minékünk adtál.
Olyan jó, hogy velünk maradsz,
ha befogadunk téged,
és kedvesen azt üzened,
csak higgy, nem kell félned.
A sötétség nem borít el,
világosságod fénylik.
Ha kérünk vezetsz minket,
s elkísérsz a célig.
Oda ahol az Atya vár,
és szerető karjába zár.
Isten országába hívsz meg,
ahol többé nincs halál.
Ott letörlöd könnyeinket,
meggyógyítod életünk,
boldogság vár nálad reánk,
mert jelenlétedben élhetünk.
Author: Szabó Anikó
A nevem Szabó Anikó. Az alkotás számomra olyan élet adta ajándék, amely gyönyörűségével megszépíti az életem. Amikor festek a színek játékos módon életre kelnek, s egymásba olvadva megjelenítik lelkem ábrándozásait. Amikor írok, a gondolatok hömpölyögve mondatokká formálódnak bennem, az ihlet szárnyakon repíti magasba lelkem, olyan dimenziókba, ahol szabadabbnak és boldogabbnak érzem magam. Az írásaim több antológiában és magazinokban is megjelentek már. Lelkem tarsolyának kincsei Színek, dallamok, szavak, amik ragyogásukkal, suttogásukkal és zenéjükkel körülfonják szívemet. Mesélő világukkal a lelkem tarsolyának kincsei. Mint éltető erőt magamnál hordom őket, mélyen beleágyazva a szívem dobbanásába. Amikor álmodozom, rezdülésük megérinti a bensőm. Mint lélegzetvétel, az élet boldog zsongásával megtöltik képzeletemet.
