Képzeld, villamos…

   Ahogy mentem az utcákon, követett a szemével. Szürke kedvét hordta magán, és állát felhúzva, pislogás nélkül szurdogált engem fentről, és mintha kezeivel meg akart volna ragadni. Idegesen pillantottam felváltva a járdára, és a mellettem tornyosuló betonvárra. A Blaha Lujza tér hidegen állt egy helyben, én pedig siettem rajta. Nem előle menekülök, suttogtam a villamosnak, nehogy félreértse. A betonvárak támasztották egymást, de egy-kettő erősebbnek szeretett volna látszódni, ezért erősebben nyomta a szomszédjait. A sok apró ember egyszerre szedte a lábát közöttük, szemüket erősen a villamosra szegezték, majd amikor kellő távolságban voltak, suttogtak a villamosnak. A sárga városi kígyó meghallgat minket minden reggel, általában megért minket, de én mindig biztosra megyek, csak egyszerű, érthető, tömör szavakat mormolok.   Miközben a sárga kígyó tekergett, én körmöt rágva néztem ki az ablakon. Még mindig nézett, és csak akkor hagyta abba, amikor a betonvárak betemették magasan ülő testét. Sóhajtottam. Az apró emberek mellettem nem vették észre, hiszen nem fejezték be a mondanivalójukat.
     Elköszöntem. Szökdeltem tovább, de szinte mozdulatlanul, nehogy valaki megint észre vegyen. Befordultam egy utcába, aztán egy másikba; már jól ismertem a labirintust. De mindhiába a lélegzetvisszatartás, felnéztem megint. Most ketten voltak, kedvük fehér volt, ők azt hordták. De talán azért volt fehér, mert a fájdalom, és a kétségbeesés kimosta belőlük a többi színt. Vagy talán csak összemosta, aztán kifordította. Ők is követtek szemükkel; de ezek inkább segítséget kértek. Nem bírtam levenni róluk a szemem, és ha a betonvárak nem tolták volna egymást, én felmásztam volna, és saját testemmel vettem volna át a terhet. Annyira szorítottak szemükkel, hogy elbotlottam az utcába. Az egész világ borult velem; a betonvárak, az utcák, a labirintus, az apró emberek. A betonvárak építőkockákra estek szét, az utcák számokra, a labirintus nevekre. A kettő szempár most már fejen állt, és a föld tartotta őket; nem kifordítva.
Büszkén mentem tovább, hiszen megmentettem őket.
    Felváltva néztem fel, és a járdát. Szinte gurultam. A villamos csúszása távoli rádiózaj volt. És egyszer csak megláttam mindent. Vagyis mindet. Megálltam, de a szemem gurult tovább, forgott őrülten, egyszer ide, aztán oda, aztán vissza ide. Mind ott volt. És csak most veszem észre. Ezernyi szempár, mind más színű, csak engem néznek. Az állam leesett a földre, és egy betonvár majdnem rálépett, ahogyan erőszakosan nyomta le a mellette lévőt. Gyorsan felkaptam, és a kacajomba belefogott a szél, úgy suhantam végig a számok között.
Na ezt hogyan fogom egyszerűen, érthetően, tömören elsuttogni a villamosnak?

 

 

 


 

Répás Lili
Author: Répás Lili

Répás Lili vagyok, 16 éves. Próbálom a világot egy másik szemszögből nézni, hogy megtaláljam a kis részleteinket, hogy belefeledkezhessek az éppen forgó eseményekbe. Írás, zenélés, rajzolás, festés; számomra mind ugyanaz a megfejthetetlen nyelv, amin mégis mindenki kommunikál. Remélem tudok új gondolatokat, érzéseket, reményeket ébreszteni azokban, akik elolvassák írásaimat. U.i.: Ezen a "nyelven" mindenki szabad!

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »