Rendrakás a Pincében

Rendrakás a Pincében

Az előző részek tartalmából: A mélyrepülés után az Akvarista Blokk ismét elkezdett a csúcs felé mászni. A nyár folyamán megbütyköltük, kicsinosítottuk az akváriumokat, állatokat vettünk, új tagokat toboroztunk. Térnyerésünket és megerősödésünket jelentette, s óriási szónak számított, hogy a gólyatáborban is kaptunk programszervezési lehetőségetis számos

Ebből a generációból is számos jelentős halas került ki. Vörös például a Szerelő „tanítványa” lett olyan értelemben, hogy a szűrők, időkapcsolók, s hasonlók karbantartásának tudását szép lassan elkezdte birtokba venni. Zsombék személyében egy óraműpontossággal és gondossággal tevékenykedő akvaristát ismerhettünk meg, aki valamennyi nagytakarításon megjelent, mindig megetette a rábízott halakat, s elsőként szólt, ha valami gubancot észlelt. Életrevaló, Esti Kornél húga már a gólyatáborban megmutatta, őt nem kell félteni: a vízhordós feladat során, hogy ne kelljen szaladgálnia, felmosta mások kilögybölt vizet, majd csapata vödrébe facsarta. Énekesmadár laza stílusával kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult, de ha a helyzet komolyságot és precíziót kívánt, egy percig se tétlenkedett. Rock N’ Roll Lány és Halsütő ekkor még „kisgimisek”, e-sek voltak, de az egyik leglelkesebb, legbecsületesebb akvaristák voltak, s a Blokk tagjai maradtak a későbbiekben is, miután b-sekké váltak kilencedikes korukban. Operatőr, ez a szarkasztikus humorral megáldott polihisztor és húga, az ötödikes Aprócseprő lelkesen végeztek el minden rájuk bízott feladatot. Mosómedve pedig végtelen türelmével és nyugodt temperamentumával járult hozzá a Blokk pozitív hangulatához.

Hiába tartottunk nyáron két nagytakarítást, annak célja a gödörből kikászálódás, a „nullára kerülés” volt. Így mikor Juli néni szólt, hogy alapítványi bizottság tagjai fognak a VMG-be érkezni (hogy megnézzék, mire költöttük a tőlük kapott pénzt), rögtön kitűztem a következő össznépi halazás időpontját. Október közepén, a sportnap alatt került sor rá. S ezzel együtt kitűztünk magunk elé egy grandiózus célt: rendet akartunk rakni a Pincében.
Említettem már: a Pince olyan, mint az elméd legsötétebb zuga; egyszerre érdekes és félelmetes, titokzatos és tiszteletet parancsoló, mitikus és valóságos. Amióta világ a világ, a Pincében csak gyűltek a limlomok. Senki nem bolygatott semmit, mert ki tudja, ki rakta oda és miért? Megbolygathatja a világ rendjét. Azonban nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell. A második nyári nagytakarítás során történt az alábbi eset, mely remekül példázza mind a Pince állapotát, mind a rendrakás szükségességének okát.
Svájccal és a Titkárnővel egy repedt akváriumot vittünk le a pincébe, benne pár fenn talált felesleges kacattal. Hárman is küszködtünk vele, nem volt jó fogása, se hely a manőverezésre. Így amikor kishíján elvágódtam egy út közepén hagyott festékspray-s flakonban, a magyar nyelv változatos szókapcsolatainak egész áradata szökkent ki fogam kerítésén. Erre Svájc kacagva jegyezte meg:
– Úgy hiányzott már Andris szókincse!
Majd a flakont is hazavitte, mondván, pont ilyet keresett (megjegyzem, még használható volt). Hogy ki vitte le és hagyta az út közepén, s ezt mikor tette, sose tudtuk meg.

A probléma adott volt, a megoldás viszont nem a legegyszerűbb. Akkora tömeget kellett megmozgatni (szó szerint), hogy az egy építkezésen dolgozó munkásnak is becsületére vált volna. A feladat főkoordinátora természetesen a Szerelő lett. A Beszállító, Operatőr és Vörös lettek a segítői, ők négyen vették állukra Atlaszként az égbolt nehézségű feladatot. Becsületesen dolgoztak, rááldozták egész napjukat. Míg a többség dél körül, a sportnap befejeztével hazament, ők délutánba nyúlóan maradtak pakolni. De megérte. A változás káprázatos volt. A Pince sokkal átláthatóbbá vált, könnyebben tudtunk közlekedni, a felesleges kacatok a nehezebben hozzáférhető helyekre kerültek, az akváriumok, aljzatos vödrök, díszek kéz alá. Felbecsülhetetlen annak a napnak a sikere. Ez is kicsit olyan, mint a gólyatábor: szimbolikus győzelem – csak jelen esetben a káosz felett.
A nagytakarítás fenn, a 209-esben szokásos módon zajlott. Néha törték csak meg a Pincéből porosan, izzadtan előbukkanó „melósok”. Egyik alkalommal például Vörös panaszáradata hozta ránk a nevetőgörcsöt:
– Hogy mi van lenn? Mi NINCS, azt kérdezd inkább! Minden van, ott, érted, minden! És még az ellenkezője is! Az elmúlt egy órában találtunk félszáz törött széket, egy fejetlen műanyag próbababát, egy felfújható óriás gumimedencét, egy fogassal összefércelt parabolát, több vödör aljzatot, festékesdobozokat, lámpabura-darabokat… És ez csak egy óra! Komolyan mondom, ha nem bukkanunk egy gyalogsági ásóra, letagadom, hogy volt világháború!

Groteszk ilyesmikre bukkanni egy iskolai pincében? Nekünk annak tűnt – s a fenti lista nem teljes, csak a legemlékezetesebb talált tárgyak maradtak meg emlékeimben. S ha egy helyiségben nem odaillő dolgokra akadva elképedünk, nevetünk, álmélkodunk, vagy épp megdöbbenünk, értetlenkedünk, zavarba jövünk, miképp reagálunk arra, ha az elménkben lévő Pincében lelünk valami nem oda valót, valami idegent…?

Cserni András
Author: Cserni András

Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 18 éves érdi gimnazista diák. Az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kezdtem meg a 12. évfolyamot, ahol biológiát és történelmet tanulok emelt szinten, fakultációként. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, regényeim egyelőre nem jelentek meg. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »