Brindza Laura: Naplemente
Az idő kereke lassan lejárni készül,
Egyetlen kicsiny napsugár még mi fésül.
Bőrömön fénye lassan megcsillan.
Simogató látványa megunhatatlan.
Isten festette látkép ez a pillanat,
Szinte érzem ahogy a színek ragyognak.
Mélyen szívembe issza magát ez a kép.
Mintha a mennyországban repülnék.
Egy madár szállt le mellém az imént.
Szemembe néz, s azt súgja megért,
A Földön nincsen ehhez fogható érzés.
Nyugtatóbb mint maga a repülés.
Author: Brindza Laura
A nevem Brindza Laura és Lajosmizsén élek. Idén töltöttem be a 14. életévem. Már jó pár éve foglalkozom írással, nem is emlékszem mi volt az oka, hogy belekezdtem, de annyi biztos, szeretem csinálni. Nagyon kedvelem az irodalmat, szinte mindig az ihlet meg. Ahogy olvasok egy verset, egyből az jut eszembe, milyen csodálatos is az, hogy a költők őszintén vállalják érzéseiket olvasójuknak. Remélem én is át tudok majd adni másoknak érzéseket és élményeket a verseimmel, prózáimmal.