Álmomban fénylő csillag voltam,
mindenkire ráragyogtam.
Utat mutattam az éjben,
hogy a bátortalan szív ne féljen.
Mese voltam, és lágy dallam,
keringve szálltam hozzád egy dalban.
A füledbe szelíd szavakat zengtem,
lelked szeretetemmel átöleltem.
Repítettelek az égen,
veled utaztam egy szekéren.
A Menny kapuja kinyílt előttünk,
Isten trónjánál elidőztünk.
Ott oly csodás világot láttunk,
amire mindig vágytunk.
Angyalokkal víg táncot jártunk,
s valóra vált minden álmunk.
A király dicsőségében
megpihentünk fenn az égben.
Együtt nevettünk vele,
mert betöltött szeretete.
Mikor reggel felébredtem,
tündökölt a nap felettem.
Mindenkire mosolyogtam,
szívemben boldog voltam.

Author: Szabó Anikó
A nevem Szabó Anikó. Az alkotás számomra olyan élet adta ajándék, amely gyönyörűségével megszépíti az életem. Amikor festek a színek játékos módon életre kelnek, s egymásba olvadva megjelenítik lelkem ábrándozásait. Amikor írok, a gondolatok hömpölyögve mondatokká formálódnak bennem, az ihlet szárnyakon repíti magasba lelkem, olyan dimenziókba, ahol szabadabbnak és boldogabbnak érzem magam. Az írásaim több antológiában és magazinokban is megjelentek már. Lelkem tarsolyának kincsei Színek, dallamok, szavak, amik ragyogásukkal, suttogásukkal és zenéjükkel körülfonják szívemet. Mesélő világukkal a lelkem tarsolyának kincsei. Mint éltető erőt magamnál hordom őket, mélyen beleágyazva a szívem dobbanásába. Amikor álmodozom, rezdülésük megérinti a bensőm. Mint lélegzetvétel, az élet boldog zsongásával megtöltik képzeletemet.