Repülőjegy

Repülőjegy.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Tata világ életében imádott repülni. Azt mondogatta mindig a repülésnél biztonságosabb dolog nincs. Alig várta, hogy a kis nyugdíjából félre tett annyi pénz, hogy repüljön. Most is a következő repülést tervezte. Megkért csomagoljak neki össze a bőröndjébe. Egy listát is adott abba a legfontosabb dolgok voltak összeírva. Sosem utazott a borotvája és a kalapja nélkül. Néha a barna zakóját is vitte magával. A szivarkája és a tárcája is ment vele. Ezek voltak az ő nélkülözhetetlen utazási kellékei. Mindig elegánsan utazott. Előtte szépen kivasalta az ingjét, makkosra tisztította a cipőjét és a mandzsetta gombjába tűzött egy szál szegfűt. Ez a nők kedvence-mondta és rám kacsintott. Nagy nőcsábász volt világéletében. Sosem nősült meg, nem hitt a házasságba. Volt egy nagy szerelme még fiatalabb korába, akit elveszített így úgy volt vele, hogy nem akar többet szeretni csak élni. És élt. Tata élt. Elment Párizsba, Rómába és Milánóba is. Most Madridba készült. Régi álma volt, hogy Spanyolországba fog élni.

Egyszer-kétszer egy útra elvitt magával. Büszkén feszített velem. Ő az én unokám. Egyéjszakás kalandból lett apám és én is egyéjszakás kalandból születtem nálunk ez volt a normális. Így éltünk mi. Aztán apám egy balesetben meghalt és Tata lett az apám. Imádtam. Igazi nagyvilági ember. A hölgyeknek mindig megcsókolta a kezét, előre engedte őket és mindig átnyújtotta nekik a szegfűt, ami a gomblyukában volt.

Mindig friss volt a szegfű. Sosem tudtam honnan szerzett friss szegfűt, bár Tatát mindenki ismerte a hentestől kezdve a tejesemberen át az újságos fiúig így mindig volt friss hús, friss tehéntej és az újságja is mindig a keresztrejtvény oldalon volt kihajtva. Szerette a keresztrejtvényt, römizni is elég jól römizett.

Két nap mondta nekem és kiengednek innen a kórházból és repülünk Madridba. Kérlek legyél jó fiú pakolj össze. Ezt mondta és én, mint mindig összepakoltam a nagy bőröndbe.

Kedd reggel volt, épp készítettem a kávét, a friss illat bejárta a konyhát mikor megcsörrent a telefon. Tudtam, hogy a kórházból hívnak. Nem szenvedett, elaludt. Elrepült Madridba.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Irigység

Irigység „A szelíd szív a testnek, az irígység pedig a csontoknak rothadása” Megrontja a házasságot, a családon belüli harmóniát Saul király irigy szemmel nézte Dávidot

Teljes bejegyzés »

Mondanám

Mondanám, hogy ‘reggelt, de már inkább estelt… Mondanám, hogy édesem, de még mindig csak a sóst eszem. Mondanám, hogy igen, sietek, de akaratlanul is, csak

Teljes bejegyzés »

Veszteség.

Kicsit fura, hogy az idő nem állt meg,  De a hiányod bennem lüktet,  Hogy ott állok megtépázva, bénán,  Mint kit a gyorsvonatról kilöktek.    Csak

Teljes bejegyzés »

Ember…

Sírva születünk és nyögve távozunk.  Sok-sok év határoz meg minket.  Az élettől elválni oly nehezen tudunk-  Akkor is, ha itt az alagút vége.    Mikor

Teljes bejegyzés »
Prózák
Vígh Erika

Bella

Bella   A csend éppen olyan tömény volt, mint a sötétség. Két kutya összekapott valamin ebben a sűrűségben, azután a csend még vastagabb lett. Minden

Teljes bejegyzés »