Hajdu Viktória : Ködös múlt

 [A novella végét ezzel a mondattal zártam:
“Megmentettem egy életet.”
Ami kétértelmű. Úgy is lehet nézni, hogy emiatt a mű mondanivalója az, hogy a halált túl sok előítélet veszi körül, és nem kéne “gonosznak” gondolnunk, viszont akár úgy is meg lehet közelíteni, hogy a megmentés maga a lét vége, ami az a valaki szenvedésének vége.]

Vértől pirosló kezekkel jelent meg Halál, és Élet könnyes szemekkel nézett rá.
Újra elhunyt egy élőlény, amelyet ő gondozott, mindez a fekete csuklyás alaknak köszönhetően, aki komor arccal állt meg előtte.
– Nem értem, miért nem félnek tőled egyesek – szólalt meg közönyös hangon Élet. – Sokan jobban szeretnek téged, mint engem. Téged, a halandó halált, és az isteni halhatatlanságot átoknak gondolják.
– Okkal jönnek el hozzám. Okkal nem tudod őket megmenteni… És talán felesleges az örök élet iránti sóvárgás. Hiszen te sem azt választanád, igaz? Félelmetes lehet az elmúlás, ám a tudat, hogy örökké létezel, rémisztőbb. De hogyan hunyhatnék el én, ki maga a vég vagyok? Ha mindenki örökké létezhetne, talán én lennék az egyedüli, aki eltűnne. Milyen végzet lenne az?
– De te nem törődnél bele…
– Miért gondolsz ilyet rólam?
– Mert az élet ellentéte a halál, a fényé a sötétség, a jóé a rossz.
– A világ mégsem osztható fel ilyen könnyen, Élet. Nem vagyok rossz, s nem vagyok sötétség. Mint ahogy te sem vagy jó, s te sem vagy fény.
Ahogy a szeme az erdő szélére vándorolt, sziluettekké váltak a ködben föléjük magasodó fák, és félhomály vette őket körül.
– Hiszem, hogy az élet szent, és értékelni kell, mint egy ajándékot… Mégsem látom már benned a ragyogó fényt, amely eddig a lényed volt. Csupán homály maradtál – szólalt meg újra.
– És te, drága Halál, mégis sötétség vagy.
A ködben a táj elmosódott, a fák mintha kétdimenziósak lettek volna.
– De te, kedves Élet, haragot táplálsz irántam, mintha csalódást okoztam volna neked. Pedig az idők kezdete óta csak a munkámat végzem. Csak az időben bízom, semmi másban, és idővel talán te is elkezdhetsz reménykedni valami maradandóban és biztosban.
Csupán az ágakon ücsörgő madarak törték meg a sok négyzetmérföldnyi fehérség mélyén uralkodó csendet.
– Mindenki, aki hozzám jön, ajándék a teremtés többi részének, kiegészítői valami egésznek. Nem voltak, még most is azok.
Egy könnycsepp gördült le Élet arcán.
– Megmentettem egy életet – mondta végül Halál.

Hajdu Viktória
Author: Hajdu Viktória

Nevem Hajdu Viktória. Szerbiában, Újvidéken születtem 2006-ban. Jelenleg Kerekegyházán élek. Egy öttagú család legidősebb gyereke vagyok. Már óvodában felfigyeltek művészi tehetségemre. A tanító nénim és osztályfőnököm tovább növelte az önbizalmamat azzal, hogy bátorított, illetve díjazta szorgalmamat. Nyolc évig jártam az óbecsei Samu Mihály Általános Iskolába, szeptember óta pedig a Katona József Gimnáziumban folytatom tanulmányaimat. Rajongok az olvasásért, érdekel a görög mitológia – ami novelláimban gyakran megjelenik -, szeretek színházba járni, imádok új nyelveket tanulni – ez főleg az engem tizenöt évig körülvevő szerb anyanyelvű embereknek köszönhető. Célomnak kilenc éves koromban azt tűztem ki, hogy angoltanárként fogok dolgozni. Anikó néninek – akitől magánórákat vettem angolból – köszönhetem írói utam kezdőlöketét. Hálás vagyok, hogy valamikor hetedik osztály elején megkérdezte, nem szeretnék-e könyvet írni. Egész eddig azonban nem tudtam elképzelni, hogy valaha is sikeresen szerepelhetnék a munkáimmal.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »