Mit értem el eddig?

Mit értem el eddig?

Az előző részek tartalmából: Öt hónap alatt, három nagytakarítással a megtépázott Akvarista Blokk visszanyerte egykori pompáját és fényét. A bővülő taglétszám, valamint a számtalan új, különleges faj mellett számos sikert tudhattunk magunkénak: programot szervezhettünk a gólyatáborban, rendbe tettük a Pincét, s kivívtuk az iskolát meglátogató alapítványi tagok elismerését is. Joggal nevezhetjük ezt az időszakot a harmadik virágkorunknak.

Bizonyos helyzetekben az ember leül egy kicsit, s elmereng a múlton. Felidézi az eseményeket, s számba veszi, mit tett le eddig az asztalra. Mi marad majd utána? Mit ért el?
Én is ezt teszem. Ülök a 209-esben, biológiaórán, de csak fél füllel hallgatom, ahogy a Tanár úr a modern ember elképesztően egészségtelen életmódjáról beszél. Szemem az akváriumokra tapad, a jelen megszűnik, s én képzeletbeli utazásra indulok: honnan indult, hogy változott kezeim alatt, s mivé válhat még az Akvarista Blokk?

Az Ázsia-biotóp – alias nagy akvárium. Mikor először láttam, paludáriumként működött, száraz részében éltek az anoliszok, majd később Lóci-Houdini. Most már jóformán nincs is száraz része, szinte teljesen feltöltöttük, hogy minél több hal elférjen benne – elvégre a gyíkok mind kiszöktek ez idáig. Így lelt benne otthonra zebradániók, leopárddániók, malabári dániók, kék gurámik, red cherry garnélák és ötsávos díszmárnák népes csapata.
Augusztus végén Kolléga hozta a malabári dániókat. Én csak cápáknak becéztem ezeket a méretes halakat. Amikor megérkeztek, valószínűleg pár napja nem ettek semmit. Frusztráltan köröztek az akváriumban, a többi uszonyost csipkedték, kergették. S mikor szórtam nekik egy kis lemezes tápot, mint piranják a vízben vergődő madárfiókára, úgy vetették rá magukat. A víz habzott, tajtékot vetett. Megkapó, s ugyanakkor félelmetes látvány volt.
A leopárd- és zebradániók lényegében egy fajba tartoznak. A pettyekkel borított leopárddániók szaporítással létrehozott színváltozatok. Változatosságot hoznak az akáriumba. Érdekesség, hogy korábban csak a hagyományos formát, a zebracsíkosat tartottuk, ám mire elballagtam, már csak pettyesek maradtak – de ez egy későbbi történet része.
Red cherry garnélákhoz mindig alternatív módon jutottunk. A ReptiZoo, akinek tulajdonosával Soma óta jó kapcsolatot ápoltunk, guppikért cserébe adott nekünk belőlük. Nem minden esetben csak fajtiszta red cherryket, de ez mellékes volt, a lényeg, hogy legyen, ami kordában tartja az algát, a szennyeződést. Szomorú aszpektusa a dolognak, hogy a 15-20 rákocska jó része a hosszú karantén alatt elpusztult, ugyanis a nagy teljesítményű külső szűrő többüket beszippatotta.
Korábban említettem, hogy a gurámikról esik majd még szó. Delta és Théta, az öreg pár (akik Soma idején érkeztek) szép, nagy példányok voltak. A hím, Delta sajnos elpusztult a kékrák ámokfutása miatt. Hogy ne legyen magányos, vettünk egy új társat Théta mellé. Ám nem kaptunk vele egyméretű hímet, ami sokszor okoz problémát. Nálunk is így lett: folyamatosan kergette, zaklatta az új hímet, nem fogadta el társának. Végül az el is pusztult a stressztől. Még egyszer próbálkoztunk, vettünk neki egy ismét egy társat, ezúttal kicsit nagyobbat. De ő se érdekelte. Legjobb esetben is levegőnek nézte. Mintha gyászolná, hiányolná Deltát, mintha így akarná kifejezni hűségét emléke iránt. Előfordul az állatvilágban, de halaknál ilyesmiről még nem hallottam. Elgondolkodtatott. Egyes állatok magasabb érzelmi szinten állnak mint egyes emberek.

Mellette a mikrotóp. Fiatal akvárium, mi hoztuk fel tavaly a Pince sötét mélyéből. Eredetileg Fidel Castro, az ellopott kékrák birodalma, majd alig egy hétig mészárlást rendező utódját fogadta be. Az újjáépítés óta pedig különleges, egyedi tematikájú akvárium: kis méretű csapathalak otthona. Doria-darázsgébek, parázslazacok, gyöngydániók és ékfoltos razbórák költöztek bele. Egyik se hosszabb 4 centinél.
A darázsgébek helyes kis halak. Sárga-fekete csíkos, nagy kerek szemekkel megáldott élőlények, nem kifejezetten ijedősek. A parázslazacok narancssárgás-áttetszők, belső szerveik szabad szemmel láthatók. Gyöngydániókat korábban is tartottunk, a fekete alapon fehér pettyes, piros uszonyú halacskákból különösen szép csapatot sikerült szereznünk. Az ékfoltosokat régóta terveztük beszerezni, eredetileg Haku mellé csapathalnak. Végül a mikrotóp lakói lettek ezek a fürge, energikus uszonyosok, akik nevüket testük hátsó felén lévő fekete, ék alakú foltról kapták.

Mellette az anoliszok terráriuma. Somáék az első nagytakarításon üzemelték be, amin én is részt vettem. Viszonylag egyszerű, kicsit kopár. A beleültetett növények nem a legmutatósabbak, gyakran kell őket cserélni (ilyenkor „rablóhadjáratra” indulunk: keresünk egy dúsan tenyésző dísznövényt az iskola folyosóin, s kiásunk egy-kt tövet belőle… senkinek se tűnik fel, mi pedig nem dobunk ki sok pénzt olyamsire, ami ingyen áll a rendelkezésünkre). A gyíkokat ritkán látni, szinte mindig elbújnak. Sokan megkérdőjelezik a létezésüket, de én tudom, hogy ott vannak, néhanapján tiszteletüket teszik.

Ezt a Dél-Amerika – biotóp követi. Eredetileg Beryll és Alex otthona. Most maja szobor ágaskodik benne, lándzsafüvek és nyílfüvek burjánzanak, köztük a dél-amerikai folyókat idéző neonhalak, üveglazacok és páncélos harcsák cikáznak. Ezek talán a legismertebb díszhalak, szinte mindenki az ő tartásukkal kezdi, mivel igénytelenek, ugyanakkor mutatósak.

Alatta a sügéres akvárium. Ezt a gólyatábor után rendeztük be a győztes akváriumtervező ötlet alapján. Vörös aljzat, négy tő anubias (kereklevelű, vastag gyökerű növény, melynek különlegessége, hogy nem kell elültetni), pár kő és más díszítő elem. Pillangó-törpesügér párunk, Rachel és Ramírez, valamint csapathalként vörösfejű pontylazacok és gyönyörűszép szivárványos guppik kerültek bele. Utóbbiakat eredetileg be akartuk cserélni garnélára, de oly színpompásak voltak, hogy a legszebbeket megtartottuk. A vörösfejűek sajnos nem bírták sokáig, betegség következtében megtizedelődtek, s később elhullottak. Pedig nagyon mutatósak voltak: seszínű, hosszúkás testük és élénkvörös fejük kontrasztja különlegessé tette őket. A sügérekről eleve tudtuk, hogy kényesek. De mindenképp próbát akartunk tenni, oly lenyűgözőek voltak négy-ötféle színük kavalkádjával. Ám az egyik hamar elpusztult máig ismeretlen okból, a másik pedig csak a hosszú karantén közepéig-végéig húzta.

Nova Hakuryu Ren örököse volt minden szempontból. Az ő helyére költözött, az ő gondozói vették gondjaikba. Mintha egy Red Bull-reklámból lépett volna elő: ezüstös-kékes testével és vörös úszóival mindenki szívébe gyorsan belopta magát.  Tenyésztéssel is megpróbálkoztunk, vettünk mellé egy nőstényt, én pedig az otthoni bettás akváriumot bevittem „tenyészakváriumnak” Többszörnekifutottunk, összeengedtük a feleket, szoktatgattuk őket egymáshoz, hasztalan. Nem értünk el eredményt.

S végül a változatlan részleg. A védett halak és a tekik azóta ugyanúgy elvannak, mióta először betettem lábam a 209-esbe. A melegkedvelő kékfarkúakat és a mindenre (is) immunis teknősöket semmiféle katasztrófa nem viselte meg. Pedig legendák keringenek arról, hogy az egyik teknőst, mikor megharapott egy gyereket még Soma alatt, az illető ijedtében elhajította, s szegény állat keresztülrepült a termen, a falon koppant, majd a földre zuhant. De semmi baja nem lett! Bár tény és való, azóta igen agresszív, harapós és bizalmatlan lett…

Rengeteg történet jut még eszembe valamennyi akváriumról; mi volt, mi lett, s mi lehet még velük. Akkor így nézett ki a Blokk, ezt értük el mi, addigi vezetők. S közelgett újabb próbatételünk, újbóli megmérettetésünk, ismét régi „jóbarátunk” a COVID-19 miatt. Közelgett ismét az online oktatás – s ezúttal sokkal hosszabb időn át.

Cserni András
Author: Cserni András

Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 18 éves érdi gimnazista diák. Az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kezdtem meg a 12. évfolyamot, ahol biológiát és történelmet tanulok emelt szinten, fakultációként. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, regényeim egyelőre nem jelentek meg. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »