Tied

Talán nem olyan jó dolog, ha megmentenek.

Aznap este nem hallottam a szirénát.
Kétségbeesetten lobogtattam a két gyűrött koncertjegyet
– egyik a tied, másik az Övé –

Míg az utcán a barátaid arról pletykáltak, hogy szegény szomszédok
Tegnap már harmadjára törték fel a széfet náluk
Talán be kéne szerezni egy házőrzőt
De engem sose szerettek a kutyák
– Az Övé epilepsziás volt és félt –

Felfedezte a piros-kék villogást bennem.
Aznap este a kutyád az ölembe mászott
Kétszer akkora volt, mint én, és hogy
Simogatást vagy verést kér, még nem döntötte el.
– Ő sosem akarta egyiket sem.

Aznap este elmentem a koncertre
Kék villanás
vonyít a kutya
piros veszettség
– az ő összetépett jegye a Te ujjlenyomatoddal
Aznap este megint betörtek.
A szirénát vitték el.
Németh Ajsa
Author: Németh Ajsa

Németh Ajsi vagyok, egy 17 éves gimnazista. Tudjátok, elvarázsolnak az emberek. Ami mozgatja őket, amiért élnek, ami megcsillogtatja a szemüket, ami sebeket tép fel. A történetük. Ők érdekelnek, minden árnyalatukban és teljesen őszintén. És nem csak a “nagy dolgok”: a mindennapi  szösszeneteik is. Hogy érzik magukat ma reggel a buszon ülve? Mit vált ki belőlük az eper émelyítő illata? Miért indítják újra és újra azt a zenét, még szinte el nem kopik? Kik ők? Úgy érzem, ezekre a kérdésekre sokszor lehet az irodalmon keresztül válaszokat kapni. De ott ennél többet is megtudok: műveket olvasva hirtelen megszületik a “mi”, köztem és egy olyan ember között, akit még talán sosem láttam ezelőtt. Ő leírta egy pici darabkáját, én belerakom az enyémet. És ezzel valami újat alkottunk, ami bizonyára megismételhetetlen: egy pillanatnyi őt egy villanásnyi énnel, hogy ő akkor éppen mit érzett, mit gondolt, és amit én belerakok a saját történetemből. Csodálatos, nem?

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »