A Mester színre lép
Az előző részek tartalmából: A virágzó Akvarista Blokkra jó idők járnak. Számtalan dicséret ért minket, bővült a taglétszám, különleges fajok kerültek az akváriumokba. Soma öröksége legszebb napjait élte.
Háromféle tehetséges ember létezik. Az első, aki nincs tisztában a tehetségével, ezért rá kell ébreszteni. A második, aki tisztában van vele, s világgá is kürtöli, hirdeti fűnek-fának. A harmadik, aki tisztában van vele, de olyan természetesnek veszi, hogy nem szól róla senkinek, szinte rejtőzködik. Október-november tájékán én is ilyen rejtőzködő tehetségre bukkantam a Blokk tagjai között a Mester személyében.
Mesterről tudni kell, hogy egy nagyon titokzatos srác, s rejtélyes auráját tudatosan építette. Ritkán szólt, de akkor ütőst, ha valamit elhatározott, azt véghez vitte, nem ismert lehetetlen erőpróbát és igen kreatívan oldotta meg a problémákat. Példának okáért otthoni akváriumának szűrőjét egy joghurtosdoboz segítségével javította meg.
Egyik nap tökéletes meglepetésként ért, mikor a Mester a semmiből mellém lépett a Szerelő és Kolbert társaságában, majd megszólalt:
– Van egy pár ötletem az akváriumokhoz, hogy jobban működjenek.
– Miért, baj van velük? – lepődtem meg.
– Egyelőre nem, de például azokat a szűrőket ki, mikor és hogyan takarította utoljára? A növények biztosan jól vannak? Az aljzatot porszívózzák?
– Hogy… Egy jéghideg mit kérsz? – pislogtam döbbenten. Látó típusként már lebegett szemem előtt a vízió, ahogy Sör és Alföld zúgó porszívót nyom az akváriumokba, majd homokos, iszapos, vizes trutyit fröcskölnek egymásra valami morbid vízicsata keretében (ami cseppet se lett volna meglepő, elvégre ez a két jómadár lapozgatta végig az általam készített, fajainkat bemutató füzetet, hogy „Ez megdöglött… Az is megdöglött… Ezt hazaviszem, és azért fog megdögleni…”, illetve valahányszor új állat érkezett, egyikük biztosan megkérdezte: „És finom a húsa?” – nem tudnék olyan Blokk-lakót mondani, amit ne akartak volna megkóstolni, s részletes terveiket gyakran elém is tárták).
Szerelő közbeszólt:
– Mester most mondta, hogy az apja akvakertész volt, sok akváriumot tervezett. Mikor szóba került a Blokk, adott pár tippet.
– Szóval…apukád profi a témában? – vontam fel a szemöldökömet.
– És én is konyítok hozzá kicsikét.
– És ezt miért nem mondtad eddig?
– Mert nem került szóba.
Nos, nagyjából így zajlik egy beszélgetés a Mesterrel.
A Mester tanácsai nyomán szinte megreformáltuk a Blokk gondozását. Az akváriumok szűrőjét elkezdtük rendszeresen, hetente tisztítani, átmosni – szigorúan az akváriumból leszívott vízzel, ugyanis így őrizhető meg a szivacs baktériumkultúrája. Jobban odafigyeltünk ezentúl a növények igényeire, nagyobb hangsúlyt fektettünk a világításra és igyekeztünk megszabadulni a növényeknek hasznosíthatatlan aljzattól (ez alatt egy bizonyos vörös, illetve narancssárga aprókavicsot kell érteni, ami a későbbiekben még sok gondot okozott nekünk). Lekerült a lepel a különös hangzású aljzatporszívózásról is: a kézi vízszippantyúhoz hasonló eszköz (és a fizika) segítségével át kell mozgatni az aljzatot, kikotorni a szemcsék közé ragadt halürüléket és más szennyeződést, majd hagyni, hogy a dzsuvás víz egy vödörbe folyjon. Nem nehéz metódus, de kevesen tudták elsajátítani, valamint a növényekre is vigyázni kellett. Különösen a nagy akvárium okozott gondot: ennek fala oly magas volt, hogy még az igazi langaléták se érték el az alját, bárhogy erőlködtek.
Mester, mint említettem, a kreatív megoldások híve volt. Sufnituninggal oldott meg, amit csak tudott. Így lett például a nagy akvárium kívülről csúnya, a műszikla hátsó oldalától fehér lapja elé lelógatható virágcserép egy félbevágott PET-palackból és pár köteg drótból. Szintén emlékezetes marad, amikor szívószálakat használt levegőztetőcsöveknek. Egy szóval, mindig elő tudott rukkolni valami meglepetéssel. És minden problémára akadt megoldása.
Mester a vezetők közé emelkedett. Sok terhet vett le a vállamról, rengeteget segített tudásával, ötleteivel, merészségével. A Blokk legendás tagjává vált. Az ő példája mutatja a legszebben, hogy egy ember egymaga nem elég egy komplex létesítmény vezetőjének. Az ilyesmi csapatmunka. Szükség van hozzáértő kezekre és fejekre minden létező aszpektusból. Az igazán jó vezető beismeri ezt, s nem fél a közjóért megosztani a hatalmat. Mert a jó vezető nem a hatalmat szereti, hanem azt, amin munkálkodik. A cél lebeg előtte, s a hatalom csak eszköz, hogy elérje. Akinek célja a hatalom maga, az rossz vezető.
Azonban Mesternek nem maradt sok ideje kamatoztatni ötleteit. Alig telt el pár hét rivaldafénybe kerülése után, s ismét sötét felhők gyűltek a halasok egére: a COVID ismét otthonába parancsolta a diákságot. Megkezdődött a hosszú karantén.
Author: Cserni András
Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 19 éves érdi egyetemista. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának elsőéves joghallgatója vagyok. Középiskolai tanulmányaimat az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végeztem. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, első regényem (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka) 2022. júliusában jelent meg, a folytatása idén érkezik terv szerint. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.
