Mesél az erdő.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Léptek és neszek apró zaján kívül a patak csobogását hallotta. A természet, mint egy nagy kéz megsimogatta és megölelte. Éva évek óta járt ide azt mondta erdő fürdőzni. Ez volt az ő feltöltődése. Ki járt, napfürdőt vett, imádkozott az erdőhöz az pedig meghallgatta. A helyiek szerint értette a fák és az állatok titkos beszédét. Tudta melyik fa beteg, illetve azt is melyik bogyós gyümölcs ehető. Az erdő szélén élt, remeteként egyedül. Bár sose volt egyedül elmondása szerint. Állatokat ápolt és gondozta az erdőt. Vele együtt lélegzett és élt az erdő és mesélt neki.
Az erdő mesélt a szél hangján.
Apró léptekkel haladtak fel az ösvényen mire észrevették, hogy eltévedtek. Ketten voltak, alig volt már élelmük így éjszakára jobb híján behúzódtak az erdő mélyére. A lány félt, a fiú is, de próbálta erősnek mutatni magát és nyugtatni a lányt, hogy ki fognak innen jutni, bár még ő maga sem tudta hogyan. Csak egy kirándulásnak indult. Fel akart menni a csúcsra, meg akarta nézni a kilátást. A lány régi barátjaként vele tartott. Most pedig itt vannak az erdő közepén éhesen és fáradtan eltévedve. Az erdő, mint szerető ősanya próbálta őket védelmezni és enni és inni adni, de ő is tudta a természet törvényei felett még neki sincs hatalma. Így bármennyire is igyekezett Évát kellett hívnia, hogy segítsen. Éva azonnal szólt a lenti lakóknak. Ők nem hittek neki, de Éva nem hagyta magát. Végül a helyi vezető elment Évával, hogy megnézze valóban eltévedt valaki az erdőben.
A két fiatal eközben félve próbáltak kijutni, de a fák lombja egyre sűrűbbek voltak és a kiút helyett a pánik vette át a helyét. Összpontosítani nem tudtak, félelem nagy úr. A lány sírt, most már a fiú is. Azt hitték itt az erdőben fognak meghalni. Eljött ismét az éj és az erdő próbálta őket védelmezni. Farkasok is laktak az erdőben, de szerencsére Éva és a helyi vezető még időben járjuk talált.
Pokrócókkal, takarókkal betakarták őket. Mint a kis ázott fiókákkal szokta tenni az anya madár. A helyiek elismerték, hogy Éva tud beszélni az erdővel.
Másnap Éva felment a hegy tetejére és a szél hangján ismét megszólalt az erdő. Kérte, hogy ne bántsák többé a fákat fejszével és vigyázzanak rá. Azóta senki sem bántotta a fákat és az erdő még évekig mesélt.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.