Virágzabálók

“Mesélj nekem a háborúról! De úgy, hogy egyszerre imádjam és gyűlöljem.”

Darvasi László regényének margójára

Marokszámra tömöm magamba a virágot. Az ártatlanságom fehérjét. A földjem zöldjét. Saját vérem pirosát. Sasmadár tollának feketéjét nyomják le a torkomon, mire az arcukba köpök. Bekötött kezemmel-lábammal kalimpálok – engem is öntözzön meg valaki! De én gyom vagyok. Nem tüskés, nem mérgező. Csak olyan ártatlan.

Marokszámra tömöd magadba a virágot. Hányingered van. Támolyogsz, míg mások rajtad szórakoznak, virágnedvet iszogatnak kedélyesen. Üvegházba raktak – ott nem zavarsz senkit. „Hadd dörömböljön. Majd aranyesőt etetünk vele.”

Marokszámra tömjük másokba a virágot. Hányingerük van, támolyognak. Rajtuk nevetünk, míg felöklendezzük a fekete szirmokat. Üvegházba rakjuk őket – ott nem zavarnak minket. Hadd dörömböljenek. Majd haldokolhatnak velünk. Kár, hogy az aranyesőt jól lehet üvegházban ültetni.

Marokszámra tömi magába a virágot.
Érted.
Értem.
Önmagáért.
Az ollóval lenyisszantott gyopárokért.

Marokszámra tömöm magamba a virágot. Más ártatlanságának fehérjét. Más reményének zöldjét. Mások széttépett húsának pirosát.
Hányingerem van.
De idén legalább nem virágzik az aranyeső.

Németh Ajsa
Author: Németh Ajsa

Németh Ajsi vagyok, egy 17 éves gimnazista. Tudjátok, elvarázsolnak az emberek. Ami mozgatja őket, amiért élnek, ami megcsillogtatja a szemüket, ami sebeket tép fel. A történetük. Ők érdekelnek, minden árnyalatukban és teljesen őszintén. És nem csak a “nagy dolgok”: a mindennapi  szösszeneteik is. Hogy érzik magukat ma reggel a buszon ülve? Mit vált ki belőlük az eper émelyítő illata? Miért indítják újra és újra azt a zenét, még szinte el nem kopik? Kik ők? Úgy érzem, ezekre a kérdésekre sokszor lehet az irodalmon keresztül válaszokat kapni. De ott ennél többet is megtudok: műveket olvasva hirtelen megszületik a “mi”, köztem és egy olyan ember között, akit még talán sosem láttam ezelőtt. Ő leírta egy pici darabkáját, én belerakom az enyémet. És ezzel valami újat alkottunk, ami bizonyára megismételhetetlen: egy pillanatnyi őt egy villanásnyi énnel, hogy ő akkor éppen mit érzett, mit gondolt, és amit én belerakok a saját történetemből. Csodálatos, nem?

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »