A lélek (legalábbis az én véleményem szerint) egy porcelán. Van akinek erősebb van akinek gyengébb, de ez nem állandó, mert anyaga gyengülhet és erősödhet is.
De még a legerősebb porcelán is egy erős ütés, vagy esés hatására eltörik.
Van, hogy csak megreped. Az könnyen kijavítható, nincs vele sok munka. De az anyaga akkor is gyengül.
Van, hogy eltörik, de nagy darabokban hull szét. Azzal már sok a munka. Ragasztgatni kell. De minden darabnak meg kell találni a megfelelő helyét, és a ragasztó lassan köt, sokszor az élet nem is hagy időt neki és akkor újra darabokra esik. Ráadásul, ha újra egybe is van, akkor is nagyon sok idő kell neki míg újra olyan erős lesz mint sértetlen állapotában. Addig pedig könnyeben törik mint egy tojás.
És végül van a legrosszabb, melynek körülményei olyanok, mint az előzőnek, de a darabok sokkal-sokkal apróbbak, az ember szinte lehetetlennek érzi az összerakását.
Ha egy törés után, újra széttörik a porcelánunk az még kisebb darabokra fog hullani mint azelőtt és még fájdalmasabb lesz. És minden egyes újabb töréssel a szilánkok egyre kisebbek és egyre kisebbek lesznek és az újraépítés egyre nehezebb és nehezebb lesz. A sokadik törés után már az ember fáradt lesz. Belefárad a ragasztgatásba és egyre kevésbe akarja csinálni.
Az igazán nagy baj akkor van, ha teljesen belefárad ebbe az ember és darabjaira hullva hagyja az egészet. Mert a széttört porcelánnak élesek a szilánkjai és folyamatosan szúrnak, vágnak, és minden perccel egyre nagyobb és fájdalmasabb sebet hagy az emberen. Ez pedig mindenkit legyengít. Egy idő után pedig túl sok a seb és belehal az ember.
Ezért nem szabad soha feladni, mindig kell küzdeni. Mert, minél tovább halogatjuk annál nehezebb lesz összeépíteni a porcelánt.
Author: Borbély Csenge Laura
A nevem Borbély Csenge Laura, 14 éves vagyok, most végzem a 8. osztályt és Gyömrőn élek. Két testvérem van, egy bátyám és egy öcsém. Hobbim az írás, a zenehallgatás és az olvasás. Célom az, hogy körbeutazzam a világot és jobbá tegyem.