Való Világ

Való Világ.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Ez a Való Világ-köszönti a nézőket a műsorvezető és már megy is a kamera, műsor forog és a néző kukul. Néz minket a szereplőket. Én a pénz és a hírnév miatt jelentkeztem. Bár teljesen más mutat a műsor kívülről mint belülről. A csillogás, a szép ruhák, a smink, az ingyen kaja és pia mind jó dolgok. De az, hogy ki vagy szolgáltatva, hogy megmondják kivel mit csinálj éppen már annyira nem jó dolog.

Engem akartak beállítani gonosz embernek. A társaim állandóan kint akartak tudni, de rendszerint mindig visszajöttem. A néző szerette a rám ruházott karaktert és én meg örültem, hogy ismét közelebb kerültem a nyereményhez. 36 millió így szólt a hirdetés. Ennyi lével távozhatsz. És nekem tényleg a lé lebegett a szemeim előtt. Semmi másra nem gondoltam.

Kecskemét mellőli tanyavilágból jöttem fel ide Pestre a Való Világba. Kicsit jellegzetes tanyasi tájszólással beszélek. De ezek itt a játékos társaim mind egytől egyik elkényeztetett úri gyerekek. Ők nem dolgoztak a földeken napi 10, 12 órát.

Őket nem baszogatta senki, hogy Tanulj fiam, vidd valamire. Nekik sose mondták, hogy senkiházi vagy, nem értesz semmihez és nem feküdt be melléjük a részeg, alkohol szagtól bűzlő nevelő apjuk esténként az ágyba, hogy cirógassa és agyjon puszit.

Ezek itt tényleg nem tudják milyen a kinti Igazi Való Világ. Kicsit irigykedtem is rájuk. Mert én ugyanis tudom milyen az igazi Való Világ. Ebbe nőttem bele. Elszöktem otthonról, amikor már nem bírtam a nyomást. Anyát és a két kishúgomat hagytam ott. Nekik akarok a nyereménnyel segíteni. Ha kell átgázolok mindenkin. Törtető- ezzel a kategóriával kerültem be. Én lettem a törtető csaj. Hozzászoktam már, ha kell legyen.

Mikor kijöttem és megnyertem amit láttam magamról és amit olvastam magamról megrémített. Két napig bezárkózva néztem vissza magamról az ő általuk összevágott felvételeket. Ahogy a törtető lányból előbb gyűlölt karaktert majd szűzies, naiv kislányt, végül az alkoholtól meg részegülten az asztalon meztelenül  táncoló majd az egyik társával aktust létesítő kurvát csináltak belőlem.

Az aktust nem tagadom, megtörtént. Akkor jó ötletnek tűnt. Egyedül voltam, magányosan. Senkit se ismertem. Senki nem szeretett. Valóban ittam mert buli nap volt a Villában. Kicsit többet is, a srác kedves volt. Aztán csókolóztunk, majd egyszerűen csak megtörtént.

Az emberek persze kint teljesen felháborodtak rajta. Mert a srácnak menyasszonya volt. Én ezt nem tudtam. Így én lettem, aki közéjük ált. Mégis megnyertem, mert love sztorit akartak a végén kihozni belőle. Hogy mi ketten ott bent összejöttünk. Tényleg kedveltem a srácot, mindig normálisan beszélt velem. Barátként tekintettem rá. Semmi több.

Most pedig már magam se tudom ki vagyok. Nyertem 36 millát, de olyan érzés, mintha eladtam volna valamit a lelkemből és már nálam tényleg a lét volt a tét.

Utáltam magam, hogy a média kihasználta a sebezhetőségemet, a múltamat és teljesen kifacsarva adott vissza a való világnak.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig biztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »