Egy Pillangótól

Sírt érted az univerzumom, mert Te voltál a kedvenc csillagképem Szíve.

Vártam Rád a csillagok között
Hol a felhők vérüket sírták;
Mikor felértél, a hajnali ködöt
Képmásunkká alakítottuk át.

Focit játszottunk a Holddal
S majdnem lerúgtuk az Űrt,
Melybe buborékként fújtuk álmaink
És vele közös ígéretünk.

De felkelt a Nap, és a fénnyel
Előjöttek félelmeink is;
Hozzád vágtam az enyémet:
Téged bántsanak dallamai.

Minden hosszú hangba
Beletorzult arcod
És a zárótétel előtti szünetben
Elengedtem a karod.

A többiek tűzön égették múltjukat
De mi képtelenek voltunk letenni
-egymást mégse vághatjuk lángok közé –
Akkor mégis mit lehet tenni?

Az az egy könny, amit ejtettem
Titokban üvegcsébe rejtetted,
Mert hiába voltál messze
Felkészültél mindenemre.

Eljött a magam teremtett sivatagom
De te havat hoztál: hadd olvadjon.
Szétkentem a jővőízű jeget a falon
Melyet kettőnk között húzott a fájdalom.

És megolvadt vele az összes tégla is
Én meglepve láttam – kit akarok becsapni?
-Tudtam, hogy ott fogsz rám várni
Mert a szél megsúgta, hol fogok állni.

És megígértem Neked, hogy megtanítom
Az összes vidám madár-dalom,
Hogy mindig előhozom csengő nevetésed,
És visszahozom beléd az éltet.

Így mikor mindenki alszik, és mi
Csillagon ülve fonjuk álmaik,
Akkor mindenki a legszebbet kapja
Mert álmában a te nevetésed hallja.

Németh Ajsa
Author: Németh Ajsa

Németh Ajsi vagyok, egy 17 éves gimnazista. Tudjátok, elvarázsolnak az emberek. Ami mozgatja őket, amiért élnek, ami megcsillogtatja a szemüket, ami sebeket tép fel. A történetük. Ők érdekelnek, minden árnyalatukban és teljesen őszintén. És nem csak a “nagy dolgok”: a mindennapi  szösszeneteik is. Hogy érzik magukat ma reggel a buszon ülve? Mit vált ki belőlük az eper émelyítő illata? Miért indítják újra és újra azt a zenét, még szinte el nem kopik? Kik ők? Úgy érzem, ezekre a kérdésekre sokszor lehet az irodalmon keresztül válaszokat kapni. De ott ennél többet is megtudok: műveket olvasva hirtelen megszületik a “mi”, köztem és egy olyan ember között, akit még talán sosem láttam ezelőtt. Ő leírta egy pici darabkáját, én belerakom az enyémet. És ezzel valami újat alkottunk, ami bizonyára megismételhetetlen: egy pillanatnyi őt egy villanásnyi énnel, hogy ő akkor éppen mit érzett, mit gondolt, és amit én belerakok a saját történetemből. Csodálatos, nem?

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »