Mit îrjak nektek,
Hisz îrtok ti is,
Îgy írtok ti,
Mondta màr elôttem,
Karinthy.
Szàz szòval is,
Egyszerre jöttök,
Kedvesen gyötörtök.
Jönne panasz bôven,
Majd bölcselet,
Vègül hogy jó így,
S kell a mindennapi,
Küzdelem.
S hogy dràgul az èlet,
A kenyèr,
A dohàny,
A sör meleg,
Pancsolt a bor,
De jó ez most,
Merevsègben,
Van így is,
Nyomor szerelem,
Percekre a vilàgot,
Ölelem,
Könyvem helyett,
Ablakom nyitom,
S belèm kùszik, bevesz
Majd arcon csap,
A korszellem,
S veletek is ez lehet,
Ugyanazok viszketnek,
Rajtatok is,
A megèlhetès,
Terhe,
A boldogsàg,
Súlya.
Hol a vàltozàs,
Hol a hála,
Dolgozik,
Hiába,
Vegzál egy,
Jobb világ álma még,
Nagyanyáink imája,
Az élet így ajándék.
Kétélű penge,
Járja körbe,
S a sebhelyekre,
Újra belevés.
Author: Tóth-Kurtz Márton
Tóth-Kurtz Márton az Irodalmi Rádió szerzője. Magány és közösség, vihar és halálos csend, öröm és átérzett bánat, igazságérzet, tánc, szobor, szárnyaló madár, tenger és kiszáradt, ráncos föld, selymes és karcoló, zene, félmeztelen fiatalság és bölcs nagykabát, élet, az irodalom végtelen. Marci vagyok, 98' óta írok. Versek, dalszövegek, novellák, a próbatételeim. Az írott irodalomra nagy szüksèg van ebben a nehéz és elképesített világban, ha nem edzük a képzeletünk izmait, sivár és kietlen élet vár ránk. Mindennap írni, ez a mottóm, s ez már egyre többször sikerül.
