Kölni

Az a pillanat, amikor teljesen egyértelműen villog előtted, hogy elrontottad - és te nem jössz rá.

Beleejtettem a szívem a kávédba.
Sajnálom, igazán véletlen volt, és tudom, most őrjöngeni fogsz a fehér inged miatt, meg hogy neked így kell megbeszélésre menned, meg úgy kell a főnököddel találkoznod.
Átkozódva futsz be a hálószobába, előkotorni egy frissen mosott, tiszta inget. Motyogsz valamit arról, hogy még vasalni sem vagyok képes, majd gyorsan felhörpinted a maradék kávét, és már itt sem vagy. Nekem a fehér szobában csak a hideg maradt meg a szúrós illatú kölnid maradéka, ami csípi az orrom, meg talán a szemem is csak amiatt könnyezik.

A vért bezzeg nem köpted ki.

Németh Ajsa
Author: Németh Ajsa

Németh Ajsi vagyok, egy 17 éves gimnazista. Tudjátok, elvarázsolnak az emberek. Ami mozgatja őket, amiért élnek, ami megcsillogtatja a szemüket, ami sebeket tép fel. A történetük. Ők érdekelnek, minden árnyalatukban és teljesen őszintén. És nem csak a “nagy dolgok”: a mindennapi  szösszeneteik is. Hogy érzik magukat ma reggel a buszon ülve? Mit vált ki belőlük az eper émelyítő illata? Miért indítják újra és újra azt a zenét, még szinte el nem kopik? Kik ők? Úgy érzem, ezekre a kérdésekre sokszor lehet az irodalmon keresztül válaszokat kapni. De ott ennél többet is megtudok: műveket olvasva hirtelen megszületik a “mi”, köztem és egy olyan ember között, akit még talán sosem láttam ezelőtt. Ő leírta egy pici darabkáját, én belerakom az enyémet. És ezzel valami újat alkottunk, ami bizonyára megismételhetetlen: egy pillanatnyi őt egy villanásnyi énnel, hogy ő akkor éppen mit érzett, mit gondolt, és amit én belerakok a saját történetemből. Csodálatos, nem?

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »