Hamvaiból támad fel a főnix – Első rész
Az előző részek tartalmából: Ismét hatalmas tragédia sújtotta az Akvarsta Blokkot. Néhány bekapcsolva hagyott fűtőszál – melyek az akváriumokba engedett jéghideg vizet voltak hivatottak a halaknak kedvező hőfokúra hevíteni – szó szerint elevenen megfőzte állataink nagy részét. Odaveszett a mikrotóp, a sügéres akvárium és a dél-amerikai biotóp szinte összes lakója, valamint legnagyobb szívfájdalmunkra a védett kékfarkú fogaspontyaink is.
A főnixmadár legendás állat. Azt hiszem, nem szükséges bemutatnom. Mindenki ismeri a vörös-arany tollú, szépséges, hosszú életű, arab mondavilágból eredeztethető, számtalan írott mű, film és zeneszám által feldolgozott, megörökített legendás lényt. Sok mítosz kapcsolódik hozzá, melyek közül kétségtelenül a leghíresebb újjászülető képessége. A főnix ezer évig él, majd fészket épít magának, felgyullad, s a hamvakból újjászületik. Csodaszép metaforája ez a megújulásnak, az újrakezdésnek, a reménynek. S nekünk pont ugyanezt kellett tennünk: főnixszé válni. Feltámadni hamvainkból.
Az első sokk után (nehéz szívvel), de dönteni kellett a felelősségre vonásról. Szó sincs itt bosszúállásról, kiszúrásról. De rengeteg állat veszett oda, ami tetemes összeg. Mindezt Juli nénire terhelni igazságtalanság lett volna. Így a fejesek (a Szerelő, a Mester meg én) összebeszéltünk. Arra jutottunk, hogy azon emberek között kell szétosztani az új halak beszerzésének költségeit, akik azokban a hetekben jártak be, amíg a fűtőszálak működtek. Ez így egy személyre kivetítve nem jelentett vészesen nagy összeget, ennek ellenére többen húzták a szájukat, nem érezték jogosnak a döntést. Jómagam is sokat őrlődtem a kérdésen, elvégre közeli barátaim is akadtak a delikvensek között. Ráadásul adódik a kérdés, hogy ugyan hol húzzuk meg a felelősség határát? Nekem nem kellett volna rákérdezni, hogy ugyan kihúzták-e a fűtőszálat? Jobban utána kellett volna járnom a dolgoknak? Nehéz jó választ adni.
Tovább nehezítette az intézkedés foganatosítását, hogy év elején – mikor időszerű lett volna a tartozást behajtani – egyesek kiléptek a Blokkból, mások úgy eltűntek a szemem elől, mintha a föld nyelte volna el őket. Így pedig, hogy nem tud fizetni minden érintett, igazságtalannak tartottam a becsületes maradékra verni a teljes kártérítést. Így az anyagi vonulat végül elmismásolódott. Máshogy kellett megoldanunk – de erről majd később.
Nyilvánvalóan nyáron amúgy se vettünk volna új halakat. A romeltakarításba azonban bele kellett kezdeni. Az érintettek becsületére legyen mondva, többen eljöttek, hogy legalább munkájukkal segítsék helyrehozni, amit elrontottak. Halsütő és Rock ’N Roll Lány kifejezetten dolgos akvaristákká váltak az eset után, megbízható, felelősségteljes munkaerővé. Tanultak az esetből. S talán ez még fontosabb is, mint a kártérítés. Mert pénzt sokféleképpen lehet szerezni. De tisztességes embert sokkal nehezebb találni. Épp ezért nem büntettem, nem aláztam meg soha senkit. Azzal elveszteném az illető jóindulatát, amitől munkakedve csökkenne, s akár el is hagyná a Blokkot. Nem szabad az első hibánál ordibálni szegény emberrel, s ajtót mutatni neki. Hogy hibázott, éreztetni kell vele, ez tény. De ezt szépen, kulturáltan is meg lehet tenni. Lehet vele emberként bánni. Mert kölcsönkenyér visszajár: ha a vezető megértő és figyelmes az embereivel, akkor ők tisztelni fogják, s nagyobb kedvvel, derekasabban végzik a munkájukat.
Persze vannak kivételek. Mindig akadnak. Mindenhol beférkőzhet a szorgos hangyák közé egy lusta tücsök, akivel lehet kedveskedni, kiabálni, semmi se használ. De nem ők a mérce, még ha többen is vannak. A morál mércéje magasan tündököljön, irányt mutasson, mint egy világítótorony. Mert akkor az lesz a követendő példa. Az látszik leginkább. S mivel az ember hajlamos a tömeget majmolni, a trendet követni, ha egyre többen nyújtóznak a magas mércéért, talán egy szép napon trenddé válik. S akkor a világ is jobb hellyé válik.
Author: Cserni András
Cserni András az Irodalmi Rádió szerzője. Cserni András vagyok, 19 éves érdi egyetemista. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának elsőéves joghallgatója vagyok. Középiskolai tanulmányaimat az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végeztem. Írással ötödikes koromban kezdtem el foglalkozni, kezdetben versekkel, három éve pedig regényekkel is. Verseimmel sikereket is értem el iskolai- és egyéb pályázatokon, első regényem (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka) 2022. júliusában jelent meg, a folytatása idén érkezik terv szerint. Az írás számomra több, mint egyszerű hobbi. Kikapcsolódás, kiszakadás a mindennapokból, próbálkozás mély gondolatok megértésével. Témáim változatosak, komoly erkölcsi kérdésektől kezdve történelmi eseményeken át személyes élményeimig.
