FÉLTŐ SZERETET

Az ember a Földön,

Egy parányi porszem.

Egoja csúcsra tör,

Hiszi, tökéletes.

 

Árnyékvilág Ura,

Bábúként mozgatja,

Sötét függöny mögül,

Jókat mulat rajta.

 

Fény Ura szomorú,

Az arcán könny csordul.

Mi lesz veled ember?

Lelked házat hol lel?

 

Elhagyva testedet,

Pokol tüze éget,

Vagy a fény fogad be?

Most még eldöntheted!

 

Rabláncod szakítsd el,

Tisztítsd meg jellemed,

Tart még a kegyelem,

Hív, féltő szeretet.

 

Debrecen, 2022. 08. 14.

 

 

Poór Edit
Author: Poór Edit

  Debrecenben élem a mindennapjaimat. Az általános iskolát követően, a Péchy M. Építőipari Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat, építészként végeztem. Az irodalom mindig közel állt hozzám, de pályám más irányba futott. Későbbiek során az élet az alkotói munka felé irányított. 2011-től kezdtem el verseket írni, különböző témakörökben, majd novellákkal és regényekkel bővítettem írásaimat. Számos költői, irodalmi és művészeti társaságnak tagja vagyok, és folyamatosan publikálok ezeken az internetes portálokon. A műveim rendszeresen jelennek meg magazinokban, különböző kiadványokban és antológiákban. Magánkiadásban elkészült 11 verses kötetem, öt kisregényem, két filozófiai könyvem, két novella kötetem és a „Bibliai történetek versben” sorozat négy kötetben. A weboldalamon, http://www.pooreditirono.hu/ olvashatóak verseim és novelláim, valamint a könyveim letölthetőek. Valamennyi könyvem olvasható E - könyv formájában a Google Play könyvtárában.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »

Lehullott virágfejek

Lehullott virágfejek Még maradjatok velem Azáleák, kicsi rózsafejek Erdőszélről ibolyák Színes apró bóbiták.   Csodakék, narancs, fehér Pici virágok fején Sok emlékem visszatér. Ringatóznak, lebegnek

Teljes bejegyzés »

Curves (Körvsz)

Alig hagyjuk el az ágyunk Úgy érezzük „Körvszre” vágyunk Várnak ránk a kondi gépek Ettől leszünk, fittek szépek   Nem is kell, hogy sokat tegyünk

Teljes bejegyzés »

A téli szél

Fehér a táj, ma is fagyott az ősz, amit még itt hagyott maradt a fákon pár levél letépi azt is majd a szél   Bokor

Teljes bejegyzés »