Az én madaram szárnyalni fog!
Ki mondja meg, mi a jó?
Mikor bántás, mikor fájó,
Mikor gyógyír az őszinte szó?
Ki mondja meg, mi a jó?
Nem szólni, könnyeket nyelni,
Vagy vádlón, dacolva üvölteni?
Ki mondja meg, mi a jó?
Gondokat, bajokat takarni,
Vagy gyengeségünk vállalni?
Ki mondja meg, mi a jó?
Pusztító tűzként orvul tarolni,
Vagy reszkető gyertyalángként ellobbanni?
Ki mondja meg, mi a jó?
Szárnyakat adni, madárrá tenni,
Vagy láncra verni, börtönné lenni?
Lehet, hogy rossz,
De őszintén szólok.
Lehet, hogy rossz,
De halkan sírok.
Lehet, hogy rossz,
De gyengeségem vállalom.
Lehet, hogy rossz,
De gyertyalángként lobbanok.
Bárki bármit mond,
Én csak várok, kérni nem tudok.
Bárki bármit mond,
Az én madaram szárnyalni fog!
Author: Ózdi Zsuzsanna
Ózdi Zsuzsanna az Irodalmi Rádió szerzője. Folyamatos keresés, kutatás az életem. Mindig keresek valamit. 1969-ben csodálkoztam rá először erre a világra. Azóta próbálom felfedezni. Csodálatos expedíció ez, teli hegyekkel, völgyekkel, könnyekkel, kacagásokkal. A művészetek segítettek, segítenek megérteni, eligazodni, továbbmenni… Eleinte lefestettem, később eljátszottam, most pedig leírom, amit a lelkem diktál. Gyerekként lefestettem… csendes, nyugodt, szép, színes világot képzeltem el és próbáltam visszaadni. Így születtek első tájképeim. Közben elkezdtem játszani a színekkel. Később a hangszeren játszott zene bűvölt el. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan hivatást találtam, amely utat enged a játéknak, és amely során tündéri játszótársakra lelhettem: 1995 óta tanítóként folytatom az utam. Beloptam a művészeteket a dolgos hétköznapjainkba: alkotótábor, közös hangszeres zenélés, fellépések… A gyerekként csendes és nyugodt világ felnőttként kezdett zajos és zaklatott lenni. Nem tudom, áldás vagy átok, de az érzelmeim vezérelnek, melyek erősek, intenzívek. Olyannyira, hogy maximálisan megélem őket: teljesen fenn, vagy teljesen lenn. Kacagva sírok és könnyezve nevetek. Ilyen alkattal nehéz „szót érteni” a világgal. Hogy tudnám elmondani? Hogy tudnám leírni? És egyszer csak jöttek a sorok. Néha csak egy gondolat, néha egy egész vers… Aztán meglepődtem: akiknek megmutattam, azoknak is mondott, adott valamit. Örültem, mikor a visszajelzések arról árulkodtak, hogy írásaim többféleképp értelmezhetők. Így talán...