Lány feketében

Lány feketében…

 

Táncol a lány a sötétben,

Táncol a lány feketében.

Gyújtja a gyertyát serényen,

Hagyja, hogy ma csonkig égjen.

 

Venne magára fehéret,

Öltene lelkére szépet,

Nem hisz a fénynek, a Napnak,

Nem hisz a hulló csillagnak.

Megbújva él rejtekében,

Nem sebzi álnok ígéret.

 

Táncol a lány a sötétben,

Táncol a lány feketében.

Gyújtja a gyertyát serényen,

Szép szeme fáj ma a fényben.

 

Ózdi Zsuzsanna
Author: Ózdi Zsuzsanna

Ózdi Zsuzsanna az Irodalmi Rádió szerzője. Folyamatos keresés, kutatás az életem. Mindig keresek valamit. 1969-ben csodálkoztam rá először erre a világra. Azóta próbálom felfedezni. Csodálatos expedíció ez, teli hegyekkel, völgyekkel, könnyekkel, kacagásokkal. A művészetek segítettek, segítenek megérteni, eligazodni, továbbmenni… Eleinte lefestettem, később eljátszottam, most pedig leírom, amit a lelkem diktál. Gyerekként lefestettem… csendes, nyugodt, szép, színes világot képzeltem el és próbáltam visszaadni. Így születtek első tájképeim. Közben elkezdtem játszani a színekkel. Később a hangszeren játszott zene bűvölt el. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan hivatást találtam, amely utat enged a játéknak, és amely során tündéri játszótársakra lelhettem: 1995 óta tanítóként folytatom az utam. Beloptam a művészeteket a dolgos hétköznapjainkba: alkotótábor, közös hangszeres zenélés, fellépések… A gyerekként csendes és nyugodt világ felnőttként kezdett zajos és zaklatott lenni. Nem tudom, áldás vagy átok, de az érzelmeim vezérelnek, melyek erősek, intenzívek. Olyannyira, hogy maximálisan megélem őket: teljesen fenn, vagy teljesen lenn. Kacagva sírok és könnyezve nevetek. Ilyen alkattal nehéz „szót érteni” a világgal. Hogy tudnám elmondani? Hogy tudnám leírni? És egyszer csak jöttek a sorok. Néha csak egy gondolat, néha egy egész vers… Aztán meglepődtem: akiknek megmutattam, azoknak is mondott, adott valamit. Örültem, mikor a visszajelzések arról árulkodtak, hogy írásaim többféleképp értelmezhetők. Így talán...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Barna Benedek

Fénytörés

Én mondom, hiába minden: egy csillogó prizmán át sem mutat a világ jobban annál, amilyen valójában…             Author: Barna Benedek

Teljes bejegyzés »

Mindened lennék

  Lennék az, vagyonnal tele, Minden atom, minden tárgy; körülötte. Lennék, azért, hogy egy pillanatra csodáljon, S azokkal a szemekkel, egy pillanatra új életet adjon.

Teljes bejegyzés »

Gulyásleves újragondolva

Gyönyörű nyári nap volt a Dunán. A csapat reggel hétre érkezett a Római-parti csónakház elé. Evezősök voltak és háromnapos táborba készültek Visegrád alá, a Szentendrei-sziget

Teljes bejegyzés »