Milyen lehet…
Milyen lehet,
Mikor az esőcseppek beszélgetnek?
Mikor egymásnak csillognak,
Miközben lefelé zuhannak?
Mikor az egyik előbb ér az óceánba,
S nem kap időt, hogy párját megvárja?
Milyen lehet,
Mikor olvadnak a hópelyhek?
Mikor könnyezik a hó?
Mikor azt érzi: maradni volna jó?
Mikor a Nap fényétől szikrázik,
Miközben halált játszik?
Milyen lehet,
Mikor elfogynak a percek?
Mikor zizeg a falevél?
Mikor társától búcsúzva földet ér?
Mikor tarka szőnyegként pompázik?
Mikor eltűnő avarrá válik?
Esőcseppként előbb az óceánba érni,
Hópehelyként előbb elolvadni,
Falevélként előbb lehullani,
Engedd meg nekem, ezt szeretném kérni.
Cserébe nézheted tündöklő múlásom,
Neked szól majd végső táncom.
Author: Ózdi Zsuzsanna
Ózdi Zsuzsanna az Irodalmi Rádió szerzője. Folyamatos keresés, kutatás az életem. Mindig keresek valamit. 1969-ben csodálkoztam rá először erre a világra. Azóta próbálom felfedezni. Csodálatos expedíció ez, teli hegyekkel, völgyekkel, könnyekkel, kacagásokkal. A művészetek segítettek, segítenek megérteni, eligazodni, továbbmenni… Eleinte lefestettem, később eljátszottam, most pedig leírom, amit a lelkem diktál. Gyerekként lefestettem… csendes, nyugodt, szép, színes világot képzeltem el és próbáltam visszaadni. Így születtek első tájképeim. Közben elkezdtem játszani a színekkel. Később a hangszeren játszott zene bűvölt el. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan hivatást találtam, amely utat enged a játéknak, és amely során tündéri játszótársakra lelhettem: 1995 óta tanítóként folytatom az utam. Beloptam a művészeteket a dolgos hétköznapjainkba: alkotótábor, közös hangszeres zenélés, fellépések… A gyerekként csendes és nyugodt világ felnőttként kezdett zajos és zaklatott lenni. Nem tudom, áldás vagy átok, de az érzelmeim vezérelnek, melyek erősek, intenzívek. Olyannyira, hogy maximálisan megélem őket: teljesen fenn, vagy teljesen lenn. Kacagva sírok és könnyezve nevetek. Ilyen alkattal nehéz „szót érteni” a világgal. Hogy tudnám elmondani? Hogy tudnám leírni? És egyszer csak jöttek a sorok. Néha csak egy gondolat, néha egy egész vers… Aztán meglepődtem: akiknek megmutattam, azoknak is mondott, adott valamit. Örültem, mikor a visszajelzések arról árulkodtak, hogy írásaim többféleképp értelmezhetők. Így talán...
