Mint ősszel a madarak

 

Mint ősszel a madarak

 

Pedig csak kicsit akartam egyedül lenni,

És most nincs mellettem senki.

Engem aztán jól itt hagytak,

Mint ősszel a madarak!

 

Pedig vártam ám, hogy szeressenek,

De ne durván, csak szelíden.

Engem aztán jól itt hagytak,

Mint ősszel a madarak!

 

Pedig tudok ám szépen szeretni,

Csak féltem, ne lássa meg senki.

Engem aztán jól itt hagytak,

Mint ősszel a madarak!

 

Mit akartam, most jól megkaptam,

S hozzá ablaktalan falakat.

Engem aztán jól itt hagytak,

Mint ősszel a madarak!

 

Ki zörget, hasztalan,

Kapumon lakat van.

Engem aztán jól itt hagytak,

Mint ősszel a madarak!

 

Kerítek létrát, magasat,

Elhagyom az ablaktalan falakat.

S ki tudja, talán magamat?!

  • Mint ősszel a madarak!

 

 

Ózdi Zsuzsanna
Author: Ózdi Zsuzsanna

Ózdi Zsuzsanna az Irodalmi Rádió szerzője. Folyamatos keresés, kutatás az életem. Mindig keresek valamit. 1969-ben csodálkoztam rá először erre a világra. Azóta próbálom felfedezni. Csodálatos expedíció ez, teli hegyekkel, völgyekkel, könnyekkel, kacagásokkal. A művészetek segítettek, segítenek megérteni, eligazodni, továbbmenni… Eleinte lefestettem, később eljátszottam, most pedig leírom, amit a lelkem diktál. Gyerekként lefestettem… csendes, nyugodt, szép, színes világot képzeltem el és próbáltam visszaadni. Így születtek első tájképeim. Közben elkezdtem játszani a színekkel. Később a hangszeren játszott zene bűvölt el. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan hivatást találtam, amely utat enged a játéknak, és amely során tündéri játszótársakra lelhettem: 1995 óta tanítóként folytatom az utam. Beloptam a művészeteket a dolgos hétköznapjainkba: alkotótábor, közös hangszeres zenélés, fellépések… A gyerekként csendes és nyugodt világ felnőttként kezdett zajos és zaklatott lenni. Nem tudom, áldás vagy átok, de az érzelmeim vezérelnek, melyek erősek, intenzívek. Olyannyira, hogy maximálisan megélem őket: teljesen fenn, vagy teljesen lenn. Kacagva sírok és könnyezve nevetek. Ilyen alkattal nehéz „szót érteni” a világgal. Hogy tudnám elmondani? Hogy tudnám leírni? És egyszer csak jöttek a sorok. Néha csak egy gondolat, néha egy egész vers… Aztán meglepődtem: akiknek megmutattam, azoknak is mondott, adott valamit. Örültem, mikor a visszajelzések arról árulkodtak, hogy írásaim többféleképp értelmezhetők. Így talán...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Őszi szél

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »

Egy igaz szív

Kegyelmezzen egy igaz szív, Mely értünk szép diadalív. Nem magáért hontalanít, S igazán, igazzá tanít.   Egyszer úgyis elmúlunk mind. S ha emlékünk majd csendre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2023. szeptember 29.

Kedves Alkotótársunk! Az elmúlt bő három hét hírievel és a következő időszak aktualitásaival jelentkezünk ebben a hírösszefoglalóban. A TERMÉSZET POÉTÁI 2023. szeptember 16-án rendeztük meg

Teljes bejegyzés »

Magyar nemzet

Magyar földön magyar élet. Magyar testben magyar lèlek. Magyar földön magyar búza. Magyar kenyér a batyuba. Dolgos nép a magyar nemzet , teszi dolgát amíg

Teljes bejegyzés »

Kilátás az ablakból

Ez az októberi nap is úgy indult Lolának, mint a többi. Megcsörrent az ébresztője, amit villámgyors kézmozdulattal lekapcsolt. Szinte fájdalmat okozott neki bármilyen zaj ilyenkor

Teljes bejegyzés »