Kódjeles telefonhívások
2.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
„Halló Borz lakás”.
„Büdös borz”.
„Mosómedve te vagy az”?
„Tessék mondani a megfejtés a kirakat?
„Nem, épp beszélek. Nem érek rá, na de kérem. Mégsem mehet ez így”.
„Hogy ki beszél? Milyen állat? Maga az állat! Én gomba vagyok”.
Kuruty, kuruty….várjon….kuruty, kuruty. Zörög, nem jó.
„Jó reggelt kívánok. Önök a reggeli Madár perceket látják. Épp költ Madár asszony. Kérem nyilatkozzon. Milyen érzés ennyi éhes madár száját etetni?”4
„Épp most jött a Csóka férjem, ő fogott most kukacot. Vagy gilisztát. Mindegy is.”
„Csókacsalád kis kalandjai. Csók a család-nak”-ha-ha micsoda fergeteges humor kérem. A riporter is kiesik éppen. A fészekből.
Kuruty, kuruty….várjon….kuruty, kuruty. Kérem tartsa.
Elfogtunk egy vonalat.
Kódjeles megfejtésünk következik.
5-6-8-11-9-lottó számok.
Nem, kódszámok.
Nem értem?
Prím számok.
Nem, kódszámok.
Mit kódol?
A beszélgetést.
Azt minek?
Hogy rejtjeles legyen.
Milyen legyes…?
Mindegy, hagyjuk.
„Tessék kérem ezt most itt bevenni szépen”.
„Nyam, bekaptam, mi volt ez?
„Az lényegtelen Önre nézve.”
Kuruty, kuruty….várjon….kuruty, kuruty. Zörög, most jó.
Igen kitűnő a vétel. Mit adhatok?
Tejet. Az egy másik novella lesz.
„Minek is élek? Kinek kell az ének?”
„Nézd már egy vízimadár!”
„Kikérem magamnak én nemesi madár vagyok, micsoda egy faragatlan alkat.”
Kuruty, kuruty….várjon….kuruty, kuruty.
A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható.
A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható.
A fene egye meg most ismét kódolnom kell.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.