Hrtyanné Patonai Gabriella: Ragyogás

Kell, hogy legyen valahol lágyan lobogó ragyogás!
Nem lehet mindez mezőkről előkotort látomás.
Tengernyi hullám fölött a sötét, örvénylő éjben
meg kell kapaszkodni minden rejtett, fátyolnyi fényben.
Bizakodással átitatni a remény kötelét,
s odanyújtani másnak: érezze Isten szeretetét!
Vajon szenes szemüveggel nézek, hogy fényt is látok?
Tán nem okkal teremtette az Úr e nagy világot?

Láttam már sötéten tomboló vihart, ezernyi szélt –
csak szemembe nézve láthatod meg, e szív mennyit élt.
De a legnagyobb éjszakában is pislákolt egy láng,
s a holdfény eltiporta a pokol tomboló szavát.
Imára kulcsolt kézzel keressük utunkon a fényt:
a legsötétebb órában így leljük meg a reményt.
Patonai Gabriella
Author: Patonai Gabriella

Patonai Gabriella az Irodalmi Rádió szerzője. Hrtyanné Patonai Gabriella vagyok, nagycsaládos keresztény fogorvosanyuka. Verseket általános iskolás korom óta írok, komolyabban a gimnáziumi évek során kezdtem el foglalkozni vele, itt Megírország antológiában jelentek meg verseim, valamint a gimnáziumi kötet címadó versét is (Száll a széllel) én írtam többek között. Egyetemi éveim alatt a Semmelweis Tavaszi Fesztivál keretében jelentek meg verseim és értem el helyezést, emellett pedig a Szinapszis c. egyetemi lap szerkesztőségének gárdáját – bízom benne – gazdagítottam Kovács Bernadett főszerkesztősége alatt, aki nemcsak a cikkjeimnek, hanem a verseimnek is teret adott. Ezután kisebb szünet következett az írásban, talán a hangom nem találtam, talán önmagam. Miután elköltöztünk és elkezdtünk felújítani, nagycsalád lettünk, újra munkába álltam, és hála a Jóistennek, a családomnak és a lelki vezetőm közreműködésének megtaláltam a “helyem” a hivatásaimban, újra elkezdtem írni, immár sokkal tapasztaltabban, túl már sok mindenen. Jelenleg az anyaság mellett egy keresztény értékrendű orvosi komplexumban dolgozom fogorvosként gyermekeket ellátva, szervezek karitatív fogászati prevenciókat, egy helyi kis kört alapítottam és vezetek (KACS, Keresztény Anyák és Családok) és Dunaharaszti városát is igyekszem színesíteni a két barátommal alapított HarasztOur csoport segítségével. Próbálom a helyi katolikus közösséget erősíteni mind a körrel, mind szervezéssel, és bízom benne, sok embernek adok erőt...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ablakomból

Hűvös magányomban elszórakoztatott  A belváros tere, az ablak mögött állva.  Az érdekes embereket- kiket élte odasodort-  Csak lestem lenyűgözve, elmélázva.    Nyílott már a mosolyhozó

Teljes bejegyzés »

Éhező

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és

Teljes bejegyzés »

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »