Takaró

A fény lassan áramlik el csukott szemeimhez. Mint egy folyó, melynek sodrása felém vezeti a melegséget, ami egyszerre kelt fel hirtelen, és simogatja bőrömet.

Csönd honol végig a házon. Lassú léptekkel jár körülöttem. Halk moraj hallatszik, csak az, mit beenged az elmém. Takaróm után nyúlok, csak a megszokás vezeti kezeimet. Szemeimet eltakarom vele. Biztonságot nyújtó karjai körül ölelnek, szinte már-már álomba ringató melegséggel nyugtatja megfeszült izmaim. Sötét, és csak a csend van immáron velem. Egyik pillanatról a másikra zuhanok bele abba a gödörbe, melyet saját magamnak ástam meg. Szívem jelezni próbál még kómás és részeges fejemnek. Egyre gyorsabban dübörög mellkasomban. Nem akarok tudomást venni róla, aludni szeretnék és visszamenekülni álmaimba, hol nem fogad más, csak az, amit én akarok látni. Ott nem találhat rám a csend, és az üresség.

Fázom. Testem didereg, hiába van rajtam a paplan, s annak minden melege. Már nem elég. Lassú léptekkel szorít bele csapdájába a légszomj, mely az eddig biztonságot nyújtó kis bunkernek köszönhető, ahová saját magam menekültem el. Fojtogat az oxigén hiánya. Hirtelen tör utat bennem a félelem, s annak minden velejáró borzalma. Kezeim elgyengülnek, képtelen vagyok felemelni. Mellkasom egyre nehezebb. Hangtalanul tör utat magának szorosan összeszorított szemeimből egy kósza könnycsepp, mely kínzó lassúsággal araszol végig arcomon. Néhol tétován megáll egy pillanatra, majd hezitálva ugyan, de tovább indul. Óvatosan halad, nem szeretne semmit elsietni. Elér a peremhez, majd gondolkodás nélkül zuhanni kezd a mélybe. Ezt mennyivel gyorsabban megtette, mint az eddigi döcögős utat. Ugyan ezt követi a többi, még nem egy óriási sóhaj hagyja el ajkam. Próbálok halkan szenvedni, azonban egyre nehezebb. Egyre nehezebb, s nehezebb.

A csendet mely az előbb körülöttem volt, lassan átveszi szívem egyre csak erősebb, s hangosabb dobogása. Fejem már-már lüktet. Minden egyes porcikámban végig áramlik a rettegés. Ajkaimat kiáltásra nyitom, azonban egyetlen egy kósza hang se hajlandó távozni kiszáradt torkomból. A hangszálaim mintha csomót kötöttek volna önmagukra, s azzal lépnek fel ellenem. Már nem tudok parancsolni a testemnek. Átvette elmém felett az irányítást, kihasználva minden egyes gyenge pontomat. Fojtogat a bennem egyre csak feltörekvő sötétség. Akár egy erős, férfikéz, melyet nincs elég fizikai erőm lehámozni nyakamról. Lassan s utoljára pislogok egyet, majd elmém feladja a küzdelmet.

Óvatosan kerít be a mélység. Megfeszült izmaim, melyek eddig nem engedelmeskedtek nekem, lassan elernyednek. Ökölbe szorított kezeim kínzó lassúsággal nyílnak szét. Ziháló mellkasom és szívverésem is egyaránt, óvatosan, minden lehetőségre felkészülve térnek vissza eredeti tempójukba. Óráknak tűnő másodpercek voltak ezek, melyeket összezárva töltöttem önmagammal. Rideg, sivár és sötét, mely körül öleli a mindennapjaim.

Pillanatok tört része alatt döbbenek rá, minden az én hibám, s én vagyok az, ki minden lehetséges levegőt elzárt önmagától. Hirtelen nyitom ki szemeim, s rántom le fejemről a takarót. Hunyorogva ugyan, de nyitva tartom íriszeim. Fáj, de nem érdekel. Nehéz, de nem érdekel. Csak ne legyen újra sötét…

A nap már nem süt olyan erősen, mint mikor eltoltam magamtól önzetlen melegségét. Lemaradtam tomboló szeretetéről. Az én hibámból. Szívemből induló mély fájdalmat érzek, melyet nem tudok megfogalmazni honnan, és hogy jött. Egy biztos… ÉN vagyok az oka.

Bernáth Kinga
Author: Bernáth Kinga

Bernáth Kinga Erika vagyok, egy 18 éves lány, akinek az írás már egészen kisgyermek kora óta ott van az életében. Sokszínű, bohókás és első sorban művész léleknek tartom magam. Számomra az írás, a tánc, az éneklés és a színház az, amivel könnyedén ki tudom magam fejezni. Remélem a későbbiekben értéket tudok majd nyújtani a kedves olvasóknak! 😊

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

4 válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »