Metamorfózis

Metamorfózis

 

Zseniálisan kitalált világ

az Univerzum.

Adtunk neki ideológiát

és felosztottuk.

 

Vannak élők és élettelenek,

a földön lévők,

mélyben rejlők s földönkívüliek,

titkokat rejtők,

 

amiknek léte még csak sejtelem.

Filozófusok

több ezer éve dolgoznak ezen,

a változat sok.

 

Fogható tények s határesetek.

Hit és tudomány

egyeztetnek vagy éppen küzdenek.

Az érv, valahány,

 

más és más talajra talál.

Ki dönthet végül?

Egy biztos: van születés és halál,

bármi a létünk.

 

Napok és csillagok mind születnek

s fekete lyukban

kapnak esetleg másik életet?

Tűnnek nyomtalan?

 

Nem minden tűnik el egy csapásra,

nincsen megállás,

ezért van esély a folytatásra.

Az elv nem hibás.

.

Megölt harcos szolgálja a győztest

majdan odaát,

így tartották az emberi véget

küzdő katonák.

 

Tojásból lehet élő csirke is,

akár piskóta,

esetleg rántottaként megeszik

s a légy…ne folytasd!

 

Egyik test a másikba beleépül,

talpra állítja

és az mellékhatásként megszépül.

Minden változhat.

 

A halott szerve másban tovább él,

az sem ugyanaz.

Lélek-darabot bár mégsem cserél,

jó, rossz bent marad.

 

Amit nem értettünk ezidáig,

sokkal kuszább lesz,

kibogozhatatlanabbá válik.

Kígyó mérge ez.

 

Rohanunk, újítunk, mert ez a sikk,

borul a részlet.

Rutin, lényeg értéke elveszik,

elhal az ének.

 

Elhal a szépség, emberség vágya,

hódít az érdek,

nem csodálkozunk a szivárványra,

rém-mesék tépnek.

 

Források hűsén nincsen múzsa-dal,

enyhülni drog kell,

ál-illúziót hajt a fiatal,

tele veszéllyel.

 

Képeimben túl sok a sötét folt.

Van még tiszta fény!

Van még itt-ott mókás apró kobold

emberek szemén.

 

Jóság is van, csupán kutatni kell,

talán nem kevés,

kell a felismerő éles, jó szem,

nézzünk bátran szét.

 

Segít hattyúk tiszta hófehére,

kócsagok szárnya,

vadkacsák életigénylő éhe,

tó hullámzása.

 

Az évszakok virág-kavalkádja,

margarétás rét.

Arborétumok mester-csodája

gyógyítóan szép.

 

Ha befelé fordulás kényszerét

érzed magadon,

sárga repceföld integet feléd,

oldódik a gond.

 

Az erdő nyugalom szimbóluma,

pedig él, pezseg,

a véredet ózonnal átmossa,

nyugalom-sziget.

 

Nincs külön te s külön természet,

mert egyek vagytok.

Bármi az alap, anyag, eredet:

SZÜLETTEK , HALTOK.    Bognár Stefánia

Bognár Stefánia
Author: Bognár Stefánia

Bognár Stefánia az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2009. cím birtokosa. Ady születésnapján láttam meg a napvilágot. Talán ő adott ajándék-álmot? A vers-rajongás jött velem, de a reáliák is lényegem. A matematika lett a győztes, vele telt a munkás élet. Egy nyugdíjas hajnalon versek jöttek értem s a lelkemet felcseréltem. Dagadt az íróasztalfiók, erről csak néhány beavatott tudott. Hosszú évekig tartott, míg önmagamat elfogadtam, unszolásra pályázgattam. Így kerültem egy kiadóhoz, majd matematikai szakvélemény-igény kapcsán munkát kaptam, új lehetőség köszöntött rám. Egy más világ tárult elém, kitágult a látóköröm, sok új barát, sok új öröm… Tanulás, munka, tapasztalat… S a versek, aforizmák gyarapodtak ez idő alatt. Mit akarok? Gondolkodtató vagy könnyed perceket adni, értékeket kicsikarni, megvallani a közös ember-sorsot, kimondani, mit más is érzett, de nem mondott. Régi és új barátaim közt állni még a vártán, a lét s a nemlét határán.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csak gyakorlás

Ilyenek voltunk   Amikor kigyúlnak az éji fények, nézem csillagodat az ég ablakán, s visszaidézem a régi meséket, akkor nem kínoz oly’ nagyon a magány.

Teljes bejegyzés »

Az új vezetők

Az új vezetők Az előző részek tartalmából: Ketyeg az óra, közeledik az Idő. Hogy áll az Akvarista Blokk szénája? Utódlás tekintetében remekül: masszív, megbízható új

Teljes bejegyzés »

Nekem a világ

Gyermekkoromban, a nagyszüleim kertjének biztonságában el sem tudtam képzelni, hogy ezenkívül is létezhet valami a világon. Bármi más, ami fontos lenne. Persze gyerekként fogalmam sem

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács Gergely

Kovács Gergely: Hűség

A szeme előtt megszülető, A keze alatt nevelkedő, A mindig éberen alvó, A szóra megnyugvó. A szobájába kéredzkedő, A melléje heveredő, A tenyeréből étkező, A

Teljes bejegyzés »