Ne számítson semmi,
A legfontosabb jónak lenni.
Két ember sohasem egyforma,
Ez a világ legtermészetesebb dolga.
A külső csak látszat, a belső a fontos,
Lehet, hogy valakinek a ruhája rongyos,
de a szívében rengeteg szeretet lakozik.
Ha hagyod neki, talán kibontakozik.
Tavaszi szellő lengeti a fákat,
Egy kislány magányosan járja az utcákat.
Anyját keresi, kétségbeesetten, sírva:
Hol vagy Anyuci? Miért nem jössz vissza?
Csendes sarkot keres, megbújik ott zokogva,
Nem láthatja senki, elbújik egy bokorba.
A sírás is lassan már csak közelről hangzik,
Anya ma sem jön, éjjel megint nélküle alszik.
Hogy miért? Nem tudja azt már senki,
A kislánynak pedig lassan nincs mit enni.
De ő nem kér, koldul, csak halkan könnyezik,
És nincs ki letörölje ilyenkor a könnyeit.
Ha látod őt, ne ítéld meg elsőre,
Álmában mindig felül egy felhőre.
Onnan kémleli a földet, az embert,
Olyankor tisztán látja maga előtt a tengert.
Ne számítson semmi,
Csak próbálj meg jónak lenni.
És azt látni a másik emberben,
Segíteni, ha te vagy jobb helyzetben.
Author: Buruli Anita
Buruli Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Már gyerekkoromban is megérintettek a versek. Leemeltem Ady Endre kötetét a polcról, és a költészet beszippantott magába. A mai napig nem csillapodott rajongásom a költemények iránt, bár figyelmem a klasszikusok mellett a kortársak felé is irányul. Korán elkezdtem én is írni, és a szavak egyszer csak rímekké szövődtek. Ma már időnként a próza felé is kacsintgatok.