Tele a busz. Messze van még a végállomás, addig valamelyest üresedni fog.
A maximálisan foglalt ülőhelyeken néhányan közömbösen bámulnak ki az ablakon, páran beszélgetnek is, a fiatalok többsége lehajtott fejjel nyomkodja a mobiltelefonját. Az álló utasok kapaszkodni próbálnak. Némelyikük dünnyögéssel fejezi ki nemtetszését. Egy ajtóhoz közeli négyes ülésen középiskolás diákok foglaltak helyet. Három fiú és egy lány. A lány belül, az ablaknál ül. Egyik osztálytársa vele szemben, a másik kettő mellettük. Tőmondatokat váltanak. Többre nemigen telik. Figyelmüket leköti az okos készülék.
A kórháznál rengetegen szállnak fel. Idősek, középkorúak, egy-két ifjúkorban lévő is.
Egy öregember nehezen küszködi fel magát. Kezében botot tart. Minimum nyolcvan éves, látszik, hogy beteg. Ahogy tud, megáll. A suhancok egy röpke pillanatra felnéznek, majd tekintetüket újra a telefonra vetik.
A bácsi félénken szólal meg.
- Rosszul érzem magam. Szeretnék leülni. Átadná nekem valamelyikőtök a helyét, ha szépen kérem?
Egyedül a kislány használja a fülét. Feláll az ablak mellől, alig tud átmászni társai mozdulatlan lábán. Csúnyán néznek rá.
- Tessék leülni! – szólal meg.
- Köszönöm! Nagyon kedves vagy! – válaszol az idős úr.
Vigyázva szorítja szeretett botját. Előre dől. Nincs miben fogódzkodnia. Nem könnyű átjutni a hosszú lábakon. Kis híján elesik. Leül. Elmélkedik. A lány egyik kezével a kapaszkodót markolja, a másikat iskolatáskája terheli. Bírja az állást. A fiúk lehajtott fejjel utaznak tovább. Szemeik, ujjaik a telefonokon. Rendkívül elfoglaltak. Nem érnek rá szégyellni magukat…
Author: Szabó Veronika
Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással. Csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formájában, de azokat a fiókom mélyén őriztem. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Írásaim folyóiratokban, online felületeken, helyi -és megyei lapokban, illetve antológiákban is olvashatók. 2021-ben jelent meg A gyógyír című novellás kötetem. 2023-ban fog megjelenni egy gyermekverseket tartalmazó kötetem, azt követően egy meséskönyv és egy életrajzi kötet kiadását tervezem. Megírásuk folyamatban van, s továbbra is írok novellákat, verseket. Irodalmi pályázatokon több alkalommal értem el helyezést: „Tavaszi szél” Irodalmi pályázat 1. díj (Irodalmi Rádió) „Rügybölcső” Irodalmi pályázat 2. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év pedagógus írója 2019” 1. helyezett (Irodalmi Rádió) Blogszerzők műsora 3. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év legjobb szerzője” 3. helyezett (Irodalmi Rádió) Élettörténetek „Meséld el nekem…” 2015 és 2016 (Nyíregyháza város) 2.és 3. helyezett Karácsonyi Irodalmi pályázat (Országos Mécs László Irodalmi Társaság) 3....
