1.
Paprika bíbora őrzi a nyár melegét a füzéren.
Nap simogatja a héját, szárad is egyre a szélben.
Sárga a birs már, húzza az ágat. Félti a gazda
díszlő fája gyümölcsét, most ez a kert koronája.
2.
Reccsen a vén fa, az odvas, tépi az ősz szele bőszen.
Rezdül a fészek az ágon, félti a gondos ökörszem.
Sárgul a tölgy is, a makkja a földön a színes avarban.
Ismeri sorsát, tudja miként lesz más csemegéje.
3.
Távol a tarló várja a szántást. Tengeri termett
lágy humuszában. A varjak ebédje a szem maradéka.
Majd, ha a szántás ontja a pondrót, támad a lárma,
verseny a koncért: ünnepi étek a tág, tele tálon.
4.
Már kopasz ágát nyújtja a fénybe, merengve a körte,
naspolya fürdik a Napban sárga levéllel övezve.
Csipkebokorral zárul a kertem, ezernyi a gyöngye,
lágy rubin érik a kései őszben a napsugarakban.
5.
Arcát rendezi, változik egyre a táj. Ege tegnap
még ragyogott, és űzte a felhőt egyre a szél is.
Most meg felhő tornyosul immár, így csak az alkony
kezd ki a déllel, amint lepedője terül ki az égre.
6.
Nagy telet ígérő ködök ültek a rétre ma reggel.
Nyári ludakkal üzen, közelít a hideg, de az ősz még
állja a vártát. Jó borral bíztatnak a hordók.
Tél lesz az úr hamar, ám kedvünk konok, őrzi a szépet.
Author: Fűrész István
Középiskolai tanár vagyok Székesfehérváron. Sokoldalú pedagógiai módszertani fejlesztő munkáért Magyar Aranyérdemkereszt kitüntetést kaptam. Verseim eddig a Fejér Megyei Hírlapban, a VÁR című folyóiratban, egyéb írásaim az Előretolt Helyőrségben jelentek meg. Az Aranybulla 800 Irodalmi Pályázat egyik díjazottja, és az Illyés Gyula 120 Irodalmi Pályázat 3. helyezettje vagyok. Önálló kötetem a Dr. Kotász Kiadónál: Kölcsönhatások (2023.)
