A szeretet nem ismer határokat

A szeretet nem ismer határokat

Féltve őrzöm Isten ajándékait
Földi éltem legszebb virágait
A távolság tőlük néha elkeserít,
Mit a gyakori telefonhívás enyhít

Sokszor lélekben is együtt járunk
Közben mindig friss híreket várunk
Vajon hogy szolgál az egészségük
Öreg napjainkban ők a reménységünk

Persze, hogy unokáimról regélek
Nehogy utolérjék Őket betegségek
Vajon sikerrel jár-e pályaválasztásuk
S gyermekeim vigyáznak-e rájuk?

Peti fiam féltve őrzött családja
Remélem rá ütött a jóságos apjára
Mikor értesültem hogy elsős gyermeke
Sikertelen az iskolai beilleszkedése

A boldog családi harangokat félre verte
Elszorúlt szívvel, csupán reménykedve
S a szertetet könnyeit alig leplezve
Az Úrhoz fordulhattam könyörögve

Hátralévő napjaim is feláldoznám
Hogy gyógyultan lássam kis unokám
A három fiúcska sorsa úgy rendeződjön
Hogy a szép családban épen nevelődjön.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »

Lehullott virágfejek

Lehullott virágfejek Még maradjatok velem Azáleák, kicsi rózsafejek Erdőszélről ibolyák Színes apró bóbiták.   Csodakék, narancs, fehér Pici virágok fején Sok emlékem visszatér. Ringatóznak, lebegnek

Teljes bejegyzés »

Curves (Körvsz)

Alig hagyjuk el az ágyunk Úgy érezzük „Körvszre” vágyunk Várnak ránk a kondi gépek Ettől leszünk, fittek szépek   Nem is kell, hogy sokat tegyünk

Teljes bejegyzés »

A téli szél

Fehér a táj, ma is fagyott az ősz, amit még itt hagyott maradt a fákon pár levél letépi azt is majd a szél   Bokor

Teljes bejegyzés »