Eddig

Iszonyatos utakon végül ideértem,

akárhonnan is, de csak eddig jöttem,

izzadtan, félve, a lábamon nincsen cipő,

bőröm alá lukat rág az idő.

Nem kapok levél után, mit dob a szél,

fusson, essen, álljon fel, aki él,

még mindig érzem, hogy milyen nehéz,

mikor fog, szorít és elenged a kéz.

Mint száradt agyagdarab úgy pattan,

tisztul le rólam minden, amit kaptam,

mint kezdő kötéltáncos ingok, billenek,

talán megtart a föld, ha leesek.

Házam előtt nem nő virág, elhúzom a földet,

látod, nem jó ez, csak könnyű temetőnek,

új földekbe vidd a vetőmagot,

ha kérdeznél bármit, úgyis csak hallgatok.

Ismersz, s ha látod szemem igazát,

tudod, ki él, nem lehet igaz barát,

mindent érzek egyszerre és semmit sem,

akárhonnan is, de csak eddig jöttem.

Author: Szarvasné Szabó Anna

Szarvasné Szabó Anna vagyok 1977-ben születtem Tiszaföldváron, egy alföldi kisvárosban szüleim középső lányaként. Első „verseimet” 10 évesen vetettem papírra és sok-sok éven át önkifejezésem, belső vívódásaim, küzdelmeim legfőbb kifejezőeszközei voltak. Az elmúlt egy évben családom és kollégáim biztatására küldtem be verseimet pályázatokra, remélve, hogy másoknak is örömet tudok szerezni, segítve a nem - vagy alig kimondható dolgok megfogalmazását. Jelenleg Budapesten élek férjemmel és két kamasz fiammal. Gyógypedagógusként dolgozom a 10. kerületben egy szegregált iskolában remek kollégák és gyerekek között.