Hogyha a holtom után kezeidbe kerülhet e pár sor,
jó adomány lesz a sorsban. Erőm szipolyozza az élet.
Már a halál közelében idézlek, a Lét követét. Már
megtör a földi hiábavalóság, légy Te töretlen.
Vágytam a létet, a teljesedést, de az őrület árja
folyton visszavetett. Hullámai gyilkos erővel
tépték otthonaim menedékét. Fegyveres érvek,
lélekölő métely veszedelméből menekültem.
Távoli táj fedezéke sem adta a béke nyugalmát.
Körben az ordas erőszak üvöltött. Malmai tágra
nyílt garatába terelte mohón a jövőt, az ocsúba
ördögi gúnnyal a jó magok ép tömegét elegyítve.
Féktelen árban akartunk tiszta maradni, de nem volt
rejtek a horda hasában. A példánk élheti túl a
forradalom megemésztő őrületét, iszonyát a
szép magasától. Vágyam erőtlen, tollam elejtem.
Kedvesem, álmaim őre maradsz már, távoli parton,
csillagmérföldekkel végtelen űrben. Imáim
szótlanul áldják emléked melegét. A betűim
gyenge legények. Örökre a részed a lelkem, a régi.
Author: Fűrész István
Középiskolai tanár vagyok Székesfehérváron. Sokoldalú pedagógiai módszertani fejlesztő munkáért Magyar Aranyérdemkereszt kitüntetést kaptam. Verseim eddig a Fejér Megyei Hírlapban, a VÁR című folyóiratban, egyéb írásaim az Előretolt Helyőrségben jelentek meg. Az Aranybulla 800 Irodalmi Pályázat egyik díjazottja, és az Illyés Gyula 120 Irodalmi Pályázat 3. helyezettje vagyok. Önálló kötetem a Dr. Kotász Kiadónál: Kölcsönhatások (2023.)
