Édesapámhoz

 

Édesapámhoz

Megszülettem, virgonc vagyok, élem a világom,
Jól érzem én benne magam, nincs semmi hiányom.
Nevetek és kiabálok, szüleimet nézem,
Senkivel nem cserélném el a családi fészkem.

Emlékszem hogy támogattad első lépésemet,
S a hozzád intézett sok sok kérdésemet.
Mai napig talány. Vajon hogy csinálod?
Mert bennem egy csodává tetted a világot.

Mozi és a cirkusz. Voltak boldog percek!
Szereztünk egymásnak rengeteg jó kedvet.
Korcsolyáztunk hétvégeken, emlékszem hogy fáztunk,
S azt sem bántuk hogy ha néha , majd lefagyott lábunk.

Bicikliztünk, röplabdáztunk, néha erdőt jártunk,
Gyönyörű szép volt, hajdan a világunk.
Ma már nagyobb vagyok. Értékellek téged,
Az együtt eltöltött sok tartalmas évet.

Rájöttem mit jelent őszintén SZERETNI,
Egész életen át csak a Jót keresni.
Törődéshez, SZERETETHEZ ,tán kevés egy élet,
Édesapám, köszönöm, hogy én ebben élek!

2022.11.07.Pécel. Sárközi Levente.

Sárközi Levente
Author: Sárközi Levente

Sárközi Levente az Irodalmi Rádió szerzője. 1976. március 20-án Erdélyben, Nagybányán láttam meg a napvilágot. A sors úgy rendelkezett hogy részben Nagybányán, másrészt Felsőbányán nevelkedtem. Egy év katonai szolgálatot követően Budapestre költöztem. Jelenleg Pécelen lakom, ahol feleségem mellett egy gyönyörű lánygyermek apukája is vagyok. Az irodalom már gyerekkorom óta jelen volt az életemben. A Természet, Hit, Lélek szerelmese vagyok. Verseim java része ezekről szól. Szeretek erdőt járni, túrázni. Ha elmélyülök verseimben, egy szebb és élhetőbb világot képzelek magam elé. Ezeket a pillanatokat öltöm vers formájába és osztom meg ismerőseim körében.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ablakomból

Hűvös magányomban elszórakoztatott  A belváros tere, az ablak mögött állva.  Az érdekes embereket- kiket élte odasodort-  Csak lestem lenyűgözve, elmélázva.    Nyílott már a mosolyhozó

Teljes bejegyzés »

Éhező

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és

Teljes bejegyzés »

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »