Gázláng
„Ha elég sokáig élsz, bármi megtörténhet.”
Kata éppen elaludt volna, de még előtte gépiesen belenézett a biztonsági kamerába.
A félálomból azonnal magához tért attól, amit látott:
Sötét, zuhogó eső és benne egy imbolygó alak- fekete esőkabátban, maszkban, fekete sapkában, hosszú, nagy rúddal igyekszik a kamerát leverni a helyéről.
Majd kis idő múlva már bent a házban jön- megy. Még később újra a kertben, már kifelé menet. Az eső még mindig zuhog, emberünk a botot a kerítésnek támasztva már kívülről igyekszik eszközeit összegyűjteni és távozik.
Kata szerencséje, hogy máshonnan követi az eseményeket, nem otthonról.
Rá sem szeretne gondolni, mi lett volna, ha a házban alszik éppen?
Nem teszi, már egy ideje és jó oka van rá.
Másnap a helyszínelők komótosan végzik a dolgukat. Kata összes zárját elviszik, mindent teleszórnak fekete porral, nyomokat keresnek.
Kérdéseket tesznek fel:
-Minden rendben van ezzel az emberrel? – kérdik- mert ahhoz nem fér kétség, hogy ismerős az éjszakai látogató.
Kata csak a vállát vonogatja zavartan, mert pontosan tudja, hogy nem, semmi nincs rendben.
– Szilveszter! Hát persze, hogy ő! Már megint. Nem tágít. Újra és újra.
Nem adja fel.
Minden évszakban és napszakban jelen van, követi Katát, mint az árnyék, gyalog és autóval. Leül a küszöbre, virágokkal és csokoládéval rakja tele a bejáratot, az utca népének legjobb szórakozására.
Szilvesztert nő még nem rúgta ki, már pedig most ez történt.
Pontosabban nem most, több éve már.
Nem is érti, hogy történhetett ez vele.
Szilveszter büszke egykor kisportolt testére, reggelente meztelenül légfürdőzik, közben a tükörben elégedetten nyugtázza a látványt.
Nincs elhízva, utálja a kövér embereket, mind saját falánksága áldozata, de hiába beszél nekik.
-Pont ez a nő! Ez a kis szerencsétlen! Nem is egy jó nő! Nem is az esete. Igazából a sportos, vékony, hosszú combúakra bukik Szilveszter, de már így hetven plusszosan nem olyan jó a felhozatal.
A korosztálya romokban hever, a neki tetsző fiatalabbak pedig nem akarnak nagyapót!
Ez az ostoba tyúk meg nem becsüli a jó dolgát.
Pedig ő mindent megtett, a tenyerén hordozta a kis egyszerű, csórót.
Takarítással is többet kereshetne, mint abban a reménytelen iskolában, ezt meg is mondta neki.
Sőt, még fizetett volna neki a takarításért, erre mit csinál ez a lúzer?
Megsértődik!
Ja, hogy bölcsész? És akkor mi van? Ugyanolyan tanító, mint a többi.
Pedig van nő bőven.
Tele van velük a társkereső, még fiatalabbakkal, szebbekkel is.
Hányan örülnének, ha ilyen kondíciók közé kerülhetnének!
Persze, hogy beregisztrált, mint özvegy ember, ugyan mi mást tehetett volna?
Hiába, nem bírja a magányt!
Valamilyen nőt mindig lehet találni.
Van is már új, maga sem érti, minek pocsékolja itt az idejét.
Miért is? Mert ő ilyen becsületes és kitartó, erkölcsi kötelessége, hogy ránézzen erre a kis nyomorultra, ha már egyszer felvállalta.
Fene se érti a nőket! –
Aztán egyszer csak elmaradt Szilveszter.
Kata bizakodni kezdett, hogy végre elfelejtheti a rosszízű történetet.
A hosszú tél után egyre váratott magára a jó idő.
Már alaposan benne jártak a tavaszban mire véletlenül megtudta, hogy súlyos demenciája miatt gyerekei még az ősszel otthonba költöztették.
„https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2022/11/Gazlang-1.docx”>Gázláng
Author: Hagymási Klára
Az Irodalmi Rádió szerzője. Kapcsolatom az irodalommal születésem óta tart, mivel magyar nyelv és irodalom szakos tanár anya gyerekeként nőttem fel. Gyakran hallottam gyerekként, unalmasabb óráimban: – Miért nem olvasol inkább? Ülj le és olvass! Mivel jó gyerek voltam, olvastam és olvasok azóta is. A könyvek hőseit magamban barátokká fogadtam. Olvasmányélményeimben hosszasan benne éltem, gyakran sajnálva, hogy ki kell onnan lépni a valóságba. Kapcsolatom a könyvekkel különleges. A hozzám tartozó ingóságok tetemes hányada könyvből áll. Hiszem, hogy a művészetek jelenethetik a reményt, kiutat nem túl barátságos jelenünkből. Megtiszteltetés számomra, ha szerény eszközeimmel részt vehetek ebben az útkeresésben.
