Fekete rigó

L.M. Linda

FEKETE RIGÓ

 

Dalra ébredtem.

Még szinte sötét van,

de te már fenn vagy,

s talán harmincadjára

ismétled ugyanazt a dalt.

Unalmas is lehetne,

de mégsem az, mert

kicsit mindig másként hat.

 

Dalra fakadsz

még hajnal előtt,

jókedved estig kitart.

Üdvözlöd a tavaszt,

de bármely évszakban

– akár esőben, fagyban vagy

jóidőben – szívesen hallatod

kellemes hangodat.

 

Nem félsz az embertől,

nem irigykedsz más madárra.

Csak teszed a dolgod,

tisztítod a tollad, a kertet.

Gyűjtesz kukacot, bogarat,

tápláló bogyót, új élményt,

hogy átadhasd a fiókáknak,

kik őszig megtollasodva

új dallamokkal színesítik

régen költött strófáidat.

 

Fényes fekete tollak

tinta nélkül is üzennek

a világnak, hogy itt vagy.

Bokor ágán, park pázsitján

fa hegyében szemléled

a világ zajlását,

mit sokszor nem értesz.

De éled a saját életed,

Nem foglalkozol flancolással.

 

Neked nem kell facebook,

meg valóságshow, mégis

tudják kiről van szó.

Nincs drága kocsid, villád,

nem érdekel harácsolás.

Csak te vagy, a magad

egyszerű szépségében

egy szárnyas fuvolás.

 

Fütyörészve ütöd el az időt,

mint egy jókedvű munkás.

Nem kérsz gázsit a dalért.

Úgy vagy boldog,

ha adhatsz másoknak

Köréd gyűlnek a hasonlók

kik értékelik tehetséged,

s érdekedben felszólalnak,

mint pozitív kritikusok.

 

Ihletet lelsz más madártól,

de néhány alkalmi trillát

te is szívesen kölcsönzöl,

olykor azt se bánod,

ha a te nótád is fújják

a seregélyek idegenül.

De a héjákra jól figyelsz,

ha túl közel merészkednek

féltve gondozott fészkedhez.

 

Ravasz nótáddal megkísérted

az ábrándos lelkeket.

Bátran felülve a lombos szószékbe,

énekkel véded területed,

hol fény és meleg kíséri

fuvolás hangodat.

Oltalmad alatt virágzik

a rigófüttyös örök tavasz.

 

Jászivány, 2021. április 11.

/”Írd ki magadból” című Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pályázat – II. helyezés/

L. M. Linda
Author: L. M. Linda

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyors-tanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyes tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom. Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyeltem mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »