Fekete rigó

L.M. Linda

FEKETE RIGÓ

 

Dalra ébredtem.

Még szinte sötét van,

de te már fenn vagy,

s talán harmincadjára

ismétled ugyanazt a dalt.

Unalmas is lehetne,

de mégsem az, mert

kicsit mindig másként hat.

 

Dalra fakadsz

még hajnal előtt,

jókedved estig kitart.

Üdvözlöd a tavaszt,

de bármely évszakban

– akár esőben, fagyban vagy

jóidőben – szívesen hallatod

kellemes hangodat.

 

Nem félsz az embertől,

nem irigykedsz más madárra.

Csak teszed a dolgod,

tisztítod a tollad, a kertet.

Gyűjtesz kukacot, bogarat,

tápláló bogyót, új élményt,

hogy átadhasd a fiókáknak,

kik őszig megtollasodva

új dallamokkal színesítik

régen költött strófáidat.

 

Fényes fekete tollak

tinta nélkül is üzennek

a világnak, hogy itt vagy.

Bokor ágán, park pázsitján

fa hegyében szemléled

a világ zajlását,

mit sokszor nem értesz.

De éled a saját életed,

Nem foglalkozol flancolással.

 

Neked nem kell facebook,

meg valóságshow, mégis

tudják kiről van szó.

Nincs drága kocsid, villád,

nem érdekel harácsolás.

Csak te vagy, a magad

egyszerű szépségében

egy szárnyas fuvolás.

 

Fütyörészve ütöd el az időt,

mint egy jókedvű munkás.

Nem kérsz gázsit a dalért.

Úgy vagy boldog,

ha adhatsz másoknak

Köréd gyűlnek a hasonlók

kik értékelik tehetséged,

s érdekedben felszólalnak,

mint pozitív kritikusok.

 

Ihletet lelsz más madártól,

de néhány alkalmi trillát

te is szívesen kölcsönzöl,

olykor azt se bánod,

ha a te nótád is fújják

a seregélyek idegenül.

De a héjákra jól figyelsz,

ha túl közel merészkednek

féltve gondozott fészkedhez.

 

Ravasz nótáddal megkísérted

az ábrándos lelkeket.

Bátran felülve a lombos szószékbe,

énekkel véded területed,

hol fény és meleg kíséri

fuvolás hangodat.

Oltalmad alatt virágzik

a rigófüttyös örök tavasz.

 

Jászivány, 2021. április 11.

/”Írd ki magadból” című Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pályázat – II. helyezés/

L. M. Linda
Author: L. M. Linda

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyorstanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyest tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom. Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyelek mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fájó szavak

Edit Szabó : Fájó szavak „Már vérpatak hajtja szíved, Zilált húr minden szál ideg S minden húr külön muzsikál.”, Hisz ujjad ujra rátalál, Múlik az

Teljes bejegyzés »

Néha…, vers, videó

A verses antológiában jelent meg. A videót Kakasy Dóra színművész mondta fel, már jóval több, mint 1000 megtekintése volt Torma István: Néha… Amikor kicsi virágok

Teljes bejegyzés »

Nagyapámnak

Emlékszem meleg őszi nap volt akkor, ültem az öreg hintaágyban, lógattam a lábam és az orrom. Hátrahajtott fejjel néztem fel a magasba, az égig nyúló

Teljes bejegyzés »