Az igazság világos

Nem vetem meg lábam a belenyugvásban,
még ha üdvös is lenne,
még akkor se, ha a szentesített elfogadásban
albérlő a béke szelleme.
Inkább feláldozom, otthagyom magam mögött.
Nem lehetek a beletörődés tartóoszlopa
sötét-kép-mutató világszínfalak között.

Az igazság világos – hallottam álmomban.
Azt hiszik, a homályban megvezethetnek.
Hát legyek ködszurkáló. De ha a hal
fejéhez érek, kegyelmem világítson,
s a ködösítő és kénes fellegek
visszasunnyognak poklukba, s arról,
mit körénk hazudtak, lehull a lepel.
Víziójuk kereshet, bennem nem
talál otthont, az átmenő adatforgalom
nem sérthet határt, kitoloncolom.
Alantas, körmönfont módszerekkel
rajtam már nem lelnek fogást.

Miért küzdjek a sötét ellen? Nem érdemli
az energiámat. A hazugság is addig él,
amíg elhiszi valaki. Ellenállok,
felismeréseim egymáshoz súrlódnak,
és szikráit lehetetlenség árnyékban tartani.

Molnár-Kozma Alexandra
Author: Molnár-Kozma Alexandra

Molnár-Kozma Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Molnár-Kozma Alexandrának hívnak. Felsorolhatnám önmeghatározásom jelölőit: 40 éves nő, négygyermekes anya, feleség stb. Ehelyett inkább egy fejlődni vágyó lélekként definiálom magam, aki erre a földi útjára is bepakolta hátizsákjába a hiány illúzióját. Ebből fakadóan teljességre törekszik, és ezt a teljességet elsősorban az írás által tapasztalja meg. Magyarnak születtem, a magyar nyelv varázslatos kifejező erejével élni pedig csodálatos lehetőség. 15 éves korom óta öltöztetem versekbe gondolataimat. Hosszú önismereti utazás vezetett el nemrég oda, hogy írásaimat másokkal is megosszam. Verseim, prózáim már nemcsak az önkifejezés eszközei, általuk a befogadásra kész olvasóimat is szeretném gazdagabbá tenni. Hiszem, hogy a feladatok mellett mindannyian hozunk magunkkal ajándékokat is, de ez nem azt jelenti, hogy kaptunk valamit, hanem azt, hogy adni tudunk másoknak. Írásaim lelkemen átszűrt, versbe, novellába csomagolt üzenetek, a szeretet energiájával átkötve. Megtapasztaltam, hogy amíg kívül keressük a boldogságot, szeretetet, bőséget, csak futunk utána a mókuskerékben, de soha el nem érjük. Ha felismerjük, hogy minden belőlünk ered, és csak azt látjuk kint, amit belül létrehoztunk, teremtettünk, képesek leszünk ezért a teremtésért felelősséget vállalni. De ehhez először is befelé kell figyelni. Ebben segít a művészet, az irodalom. Ahogy Szabó T. Anna fogalmazta: a vers megtanít figyelni, megállítja az időt...

Megosztás
Megosztás

4 válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Kormány Gábor

Őszi kérdés

Miért oly fájó minden ősz, és miért gyönyörködünk a szép tájban? S ha látjuk, hogy hull a sok levél, miért gondoljuk azt, hogy ott a

Teljes bejegyzés »

A zöld trabant

A zöld Trabant Régen volt – igaz sem volt, de mégis megtörtént. Ez idő tájt még nem volt szokás a vasúton és közúton zajló forgalmat

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mamut-magyar

Rózsa Iván: Mamut-magyar (Haiku-füzér) Mamut agyarak… A mamutnál semmi más Sincsen magyarabb… Kiveszett fajta, A másik még halódik; Bevárja sorsát. Feléledünk vagy Vége a történetnek?

Teljes bejegyzés »

Vérvétel

Vérvétel Egyed-Husti Boglárka „Kicsi szívem csak nem izgul?” -néz rám az asszisztens nővérke a pult mögül. „De nagyon” -felem őszintén. „Ah, nem kell csak egy

Teljes bejegyzés »

A reggeli köd

A reggeli köd Egyed-Husti Boglárka Lépteimet számolom. Egy-kettő. Egy-kettő. A reggeli harmat a cipőmbe érzem és kicsit síkos is futópálya. A patak parton viszont rajtam

Teljes bejegyzés »

Ez csak egy szám

Ez csak egy szám Egyed-Husti Boglárka Helyszín: Budapest, exkluzív tetőkert Szereplők Timi Viki Nóri Andi Timi: „Most miért sírsz? Hiszen ez csak egy szám?” Viki:

Teljes bejegyzés »