Vice versa

Semmi sem az, aminek látszik,
minden az, amivé nézem.
A tudat paradoxont állít,
az univerzum törvényszerűsége
ritkán fér be az elme rácsain.
Mi a valós? Amit kint lát a szem,
vagy a képzelet bent? Is-is,
sem-sem, netán vice versa?
Rációval magyarázni lehet,
de érdemes-e az irracionálisat?
A (be)látható talán csak kivetülés,
minden pillantás egy snitt,
egy belső képfüzér,
melyet a szem (köz)vetít
mint objektív valóságot.
Jó, ha a képeket megvizsgálom,
a tudatcinema a tekercshez miből merít.
Kollektív pupillaprojekció a világ,
retrospektív történet minden,
mi a szemhatár szélesvásznán lepereg.
Vágyott valóságom a műsorfüzetben vár,
amíg a mozigépészt tudatossá nevelem.

Molnár-Kozma Alexandra
Author: Molnár-Kozma Alexandra

Molnár-Kozma Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Molnár-Kozma Alexandrának hívnak. Felsorolhatnám önmeghatározásom jelölőit: 40 éves nő, négygyermekes anya, feleség stb. Ehelyett inkább egy fejlődni vágyó lélekként definiálom magam, aki erre a földi útjára is bepakolta hátizsákjába a hiány illúzióját. Ebből fakadóan teljességre törekszik, és ezt a teljességet elsősorban az írás által tapasztalja meg. Magyarnak születtem, a magyar nyelv varázslatos kifejező erejével élni pedig csodálatos lehetőség. 15 éves korom óta öltöztetem versekbe gondolataimat. Hosszú önismereti utazás vezetett el nemrég oda, hogy írásaimat másokkal is megosszam. Verseim, prózáim már nemcsak az önkifejezés eszközei, általuk a befogadásra kész olvasóimat is szeretném gazdagabbá tenni. Hiszem, hogy a feladatok mellett mindannyian hozunk magunkkal ajándékokat is, de ez nem azt jelenti, hogy kaptunk valamit, hanem azt, hogy adni tudunk másoknak. Írásaim lelkemen átszűrt, versbe, novellába csomagolt üzenetek, a szeretet energiájával átkötve. Megtapasztaltam, hogy amíg kívül keressük a boldogságot, szeretetet, bőséget, csak futunk utána a mókuskerékben, de soha el nem érjük. Ha felismerjük, hogy minden belőlünk ered, és csak azt látjuk kint, amit belül létrehoztunk, teremtettünk, képesek leszünk ezért a teremtésért felelősséget vállalni. De ehhez először is befelé kell figyelni. Ebben segít a művészet, az irodalom. Ahogy Szabó T. Anna fogalmazta: a vers megtanít figyelni, megállítja az időt...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Édesanyám

Édesanyám simogató kis kezén, Ringatott békés álmán a csendes éj. Fülembe súgtak áldással holnapok. S emlékén ragyognak hullócsillagok.   Barna kontyát mindig oly büszkén hordta.

Teljes bejegyzés »

Gyökértelenül

Az eszével tudta, hogy a tárgyak nem jelentenek semmit, hogy felesleges ragaszkodnia hozzájuk, mégis gyakran megesett vele, hogy a kezébe vett egy-egy tárgyat, amely valamelyik

Teljes bejegyzés »
Prózák
Schleier Bettina

Az utolsó két szó

Szürkés színű sállal a kezében szaladt Pippa a birtokuk közvetlen közelében húzódó díszkert felé. Mit sem törődött a komornája rosszalló pillantásaival, rohant a találkája színhelyére.

Teljes bejegyzés »

Szűcs Ilona: Remény ágán – könyvbemutató

Szeptember 30-án, szombaton Szűcs Ilona szerzőnk Remény ágán című kötetének bemutatásában közreműködtünk műsorvezetéssel és felolvasással. Hoztunk néhány fotót is a kellemes hangulatú felolvasásról, amit a

Teljes bejegyzés »

Karancs ősszel

Karancs ősszel 2023 09 27 Végh József László Ludányhalászi   Őszi szél ringatja a Karancs hegy fáit Levelek közt járunk már csaknem bokáig Aludni készül

Teljes bejegyzés »