Érdekes nevek, barátságos helyek mindenütt vannak az országban. A Csacsi rét épp ilyen Budakeszin. Hosszas keresgélés után végre sikerült egy csendes kis házat találnunk Keszi közepén. Kifestettük, csinosítgattuk, berendeztük. Ez lett az otthonunk. Évekig csupán kéthetente találkozhattunk a fiammal, mert minket nem ismerő emberek eldöntötték, hogy ez a jó nekünk. Mire Bálint hat éves lett, már felfedeztük az erdő összes arculatát. A fecsegő tavaszt, az ébredést, a forró nyarat gazdag állatvilágával, a számvető, színes őszt, és a lábnyomokkal teli telet.
A Csacsi rét közepén, a tisztás ölén egy nyitott kis faház álldogál, hűs árnyékkal oldalainál és ott egy nagy tűzrakó hely is gyakran hívogatja a kíváncsiskodókat. Több út vezet fel ide és ezek közül az egyik épp szánkózásra valóan lejtős, kissé kacskaringós, néhol huppanókkal teli. Napfényes téli délutánokon hallani lehet, mint szaladnak a kis erek a hó alatt a völgy felé.
Mi felfelé igyekeztünk. Elől Bálint, mögötte én. Bálint gyakran hátranézett, tudom-e, hová lépek és mutatta is a léket, s a csúszós köveket. Figyelte mozdulataim és én igyekeztem pont a lába nyomába lépni.
A Virágvölgyhöz érve tanácstalannak tűnhettem. Vajon merre induljunk tovább a három út közül? Bálint hozott döntést és biztonságban felvezetett a rétre. Tüzet raktunk, fóliában sütöttük kedvenc hagymánkat, a krumplit hajában készítettük el és némi szalonnát is pirítottunk hozzá. Már délutánra járt az idő, amikor az erdőn át, a ropogós hókupacokon keresztül a Vadaspark felé indultunk. A bejárat messze volt még és azon tanakodtunk, haza menjünk-e már, amikor Bálint lábnyomokat észlelt a kerítés közelében. Addig követtük a mély csizmasüppedéseket, míg az út egy megmászható kerítésszakaszhoz vezetett minket.
Három lépcső fel, – ott egy kis falap lapult csepp lépcsőfordulónak, – majd három lépcső le.
– Hát ez meg micsoda? – kérdezte Bálint.
– Palánkbérlet! – mondtam erre én.
– Tudod, – folytattam – amikor mi voltunk gyerekek, sokszor nézhettünk focimeccseket a szüleinkkel, vagy épp Pista bácsival, aki igazi rajongó szurkoló volt.
De bizony akadtak olyan hetek, amikor nem volt pénzünk bérletre, vagy belépő jegyre és szégyen ide, szégyen oda, a nagy buzgóságunkban, hogy élőben lássuk a nagyokat focizni, átmásztunk a kerítésen. Ez volt a palánkbérlet. Persze ma már nem másznánk át. Nincs olyan foci.
– Nézd apu, őzetető! – mondta Bálint.
És valóban, egy magvakkal, szénával, tápokkal teli asztalt találtunk, melyet fatető védett a hóeséstől. Belemarkoltunk azokba az illatos kis hengerekbe, melyekre a boltban azt írták, hogy „Kedvenc állateledel”. Bálint a bal zsebébe tett egy jó nagy marékkal belőle.
Beljebb, a Vadaspark közepén jártunk már, amikor egy gyerekcsapatra lettünk figyelmesek. A kerítés túlsó részén pedig egy fiatal szarvas búslakodott. Néha a perecet, vagy répát kínáló ifjakra pillantott, de úgy tűnt, nem igazán törődik velük. Majd egyszer csak felpattant és felénk indult. Mi épp akkor érkeztünk a kerítéshez. A sokaság csodálkozva kettévált és a szarvas egyenesen Bálintra nézett. Elé állt, majd szimatolni kezdett és merően figyelte Bálint bal zsebét. Azután ismét az arcát. Bálint meglepődött, de nagyon örült neki. Ekkor mélyen a zsebébe nyúlt és az illatos kincseket nyitott tenyérrel felkínálta a szarvasnak. Úgy álltak ott, mint két barát. Addig maradtak így, míg a finom csemege végül elfogyott.
A gyerekek szinte áhítattal nézték őket, ahogy „beszélgetnek” és távozásunkkor tisztelettel utat engedtek nekünk. A szarvas pedig visszafeküdt a szalmára és még látta, hogy a nagy Szarvasbűvölő tovább sétál velem a hóban, Budakeszi kis házai felé.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, hivatásomként evezős edző. Találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Megjelent egy rajzokkal díszített önálló mesekönyvem és 2024 Könyvünnepén megszületett a Lírában kapható új, kilencven novellát tartalmazó kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor
