KUTYMORGÓ

KUTYMORGÓ

Ha az élet néha kemény, kérjél tőlem tanácsot,
Soha nem hagylak egyedül, én vagyok a barátod.
Napközben a házat őrzöm, néha tiszta unalom,
De aztán Te megérkezel, s nekem ez a jutalom.

Hazaérsz és komótosan, eszel , majd átöltözöl,
Megsimizel, fűnyírózol, s napnyugtával öntözöl.
Két szememmel téged leslek, fülem farkam reszket,
Induljunk el már sétálni, ránk szakad az este.

Lábad között ugrálok át, morgok is meg csaholok,
Sétálni ha elindulunk, boldogságtól ragyogok.
Elkapom a grabancodat, hempergek és vakkantok,
De ha rám szólsz, -Viselkedjél! – Én szavadra hallgatok.

Szeretem a jelenléted, tanulok és figyelek rád,
Hűségemet felajánlom, követlek egy életen át.
Hozzád bújok, picit morgok, fejemet öledben rakom,
Simized a pocakomat, s prüszkölök ha abbahagyod.

Van hogy néha nincs türelmed, szomorkodol nagyon,
Dolgaidhoz én nem értek , ezért reád hagyom.
Reménykedve emelem fel bánatos két szemem,
Viduljál fel, ezt szeretném, együttérzek veled.

Nagyon fontos vagy énnekem, türelemre tanítlak,
Hidd el hogy a SZERETETRE , egy állat is taníthat.
Nincs barátom drága gazdim, Te vagy az én mindenem,
Remélem hogy átadhattam, mi az igaz SZERETET.

2022.11.25. Pécel. Sárközi Levente.

Sárközi Levente
Author: Sárközi Levente

Sárközi Levente az Irodalmi Rádió szerzője. 1976. március 20-án Erdélyben, Nagybányán láttam meg a napvilágot. A sors úgy rendelkezett hogy részben Nagybányán, másrészt Felsőbányán nevelkedtem. Egy év katonai szolgálatot követően Budapestre költöztem. Jelenleg Pécelen lakom, ahol feleségem mellett egy gyönyörű lánygyermek apukája is vagyok. Az irodalom már gyerekkorom óta jelen volt az életemben. A Természet, Hit, Lélek szerelmese vagyok. Verseim java része ezekről szól. Szeretek erdőt járni, túrázni. Ha elmélyülök verseimben, egy szebb és élhetőbb világot képzelek magam elé. Ezeket a pillanatokat öltöm vers formájába és osztom meg ismerőseim körében.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

28 − 20 =

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »