Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének.
—Mi ez a nagy kürtölés, te Bori? Nem haggyák az embert alunni—zsörtölődik Álózsi bá’. Feltámadás van, Álózsi—ügyekejzen! —Még csak most leve karácson, s má húsvétba vagyunk?—álmélkodik az öreg.—Nem húsvéti feltámadás, hanem „ rendes feltámadás”—világosítja fel Bori néni—ott írja a vásznon az angyali üzenetbe’. —Hát a többiek hol vannak? Vagy mű lennénk az első emberpár?—érdeklődik tovább Álózsi.—Jőnek a többiek es, csak nem láccodnak a nagy ködbe. De mindha Katit látnám, a szomszédasszont közeledni.—No, hogy vannak, hogy élhetnek?— kérdezi.—Még csak alig—feleli Álózsi bá’. Ehejt eppe most ebredénk meg.—Hál’istennek, vége lett annak a maszkura maszkos világnak, hátha imá jobb életünk lesz—mondja nem valami meggyőző hangon Kati néni.—Aggya a Jóisten!—felelik egyszerre. De miféle pendely van rajtunk? Asszon vedd elé az ünnepi gúnyámot, hogy legyen valami emberformám—így Álózsi. A hajam es megnőtt, úgy nezek ki, mind egy fehérnép.—Ne kérdezősköggyön annyit, olvassa az üzenetet! Azt írja, hogy ezután mindenki: férfiak, nők egyforma vászonruhában fognak járni, nem lesz különcködés, hivalkodás. Különben sem a ruha teszi az embert, hanem a tiszta jellem. Mindenki csendben vezekel, rendre levetkőzi a rossz tulajdonságait s annyi közhasznú munkát végez, amivel lerója a bűneit.—No, akkor egyesek matuzsálemi kort kell megérjenek, rosszmájúskodik Bori nén’. Én lekfejjebb, ha megszóltam valakit, de te se hagytál szó né’kül semmit, te Kati.—Eccer csipős nyelvetek van , azt meg kell hagyni—vélekedik Mózsi.—Még magának áll fejjebb?—paprikázódik fel Bori néni.—— Hányszor itta le magát a sárga fő’dig?—S a kománéját es elég gyakran látogatta —tódítja Kati néni.—No, no, csendesebben, az embernek a jó szándékú segiccségit nem kell fé’remagyarázni.—sandít a feleségére Mózsi bá’. Hogy nehányszor segítettem ezt-azt az özvegynek,azt nem kell a világ szájára adni. De, mindha a képviselőnköt látnám közeledni. Csak nem akar itt es münköt képviselni. —Visejje csak a maga képit, elég lesz az neki—epéskedik Kati néni.—Jó napot emberek, még csak ilyen kevesen?—Hát elég gyenge szavazó bázis, az igaz—jegyzi meg Mózsi maliciózusan. Úgy láccik a többiek észrevették, hogy nincs métt olyan nagyon sietni. No, asszon’, indujjunk a mezőre, kejzük el a tavaszi munkákot, me’ valamiből meg es kell élni, ha má’ feltámattunk.—Nem kell semmilyen mezőgazdasági munkát végezni ezután, me’ étrend kiegészittőkkel fogunk élni,—világosítja fel ismét Bori néni.—Jesszus Mária!—csapja össze a kezét Kati néni. Hát akkor többször má’ nem es ehetünk egy jóézüt?— S hát az italokkal hogy lesz? Csaknem fogják azt es valamivel helyettesitteni?—aggodalmaskodik Mózsi bácsi is. Akkor má’ élni se érdemes.—Csak tiszta forrásvízzel—feleli nem palástolt kárörömmel a felesége. Ekkor a kivetítő vásznon az angyali üzenet villogó betűkkel hirdeti:— Emberek,én, Gábriel arkangyal ózonfelhőt bocsátottam a Földre, ami megvédi az emberiséget a betegségektől. Nyugodtan fognak élni, nem rohannak a vesztükbe, mint az előző életükben az anyagi javak hajszolása közben. Nem lesz más dolguk, mint az étrend kiegészítő tabletták osztályozása ízek szerint, és csomagolásuk. A testi, lelki megtisztulás útján szép csendben vezekelnek.—De hát, mű világéletünkbe’ csak a fő’dmunkához s az állatokkal való bajlódáshoz értettünk, nem való nekünk az az egyó’dalú dobozolás. Nem áll reja a kezünk—méltatlankodik Mózsi.
— Ne búsuljon Álózsi bátyám,—súgja neki a képviselő—felsőbb körökből megtudtam, hogy a vezeklés idejét le lehet rövidíteni bűnbánó cédulák vásárlásával. —No, helybe’ vagyunk!—tör ki lesújtva az öreg—Ugyanaz, csak ózonfelhőbe csomagolva.
Tamási Áron: Rendes feltámadás című novellája nyomán
Author: Vargyas Rozália
Vargyas Rozália vagyok, nyugdíjas magyartanár. Erdélyben élek. Pályám során mindig próbálkoztam az írással, de inkább csak a magam örömére. Bár néhány írásom megjelent különböző kiadványokban, és 1991-ben pályázaton nyertem egy feledhetetlen egyhetes kirándulást: „Szécsényi nyomában”, csak nyugdíjazásom óta kezdtem komolyabban venni. Irodalmi pályázatokon jelentkeztem, és az első sikerek (néhány jó helyezés, egy II. és egy III. díj, antológiákban való megjelenés) hatására folytatom tovább. Verssel és prózával is kísérletezek. Világlátásomat az erdélyi lét határozza meg. Kedvelem a tömör, mély gondolatiságot hordozó írásokat és a humorosakat egyaránt. Az olvasás, írás, nagymamai szerep mellett kedvelt időtöltésem a klasszikus zene hallgatása és a sakk.
