A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először illet hasonló minősítésekkel. Pedig, becsületemre mondom, a legnagyobb áldozatra kész vagyok az én Matildomért, a csillagokat is lehoznám, de ez mind semmi, nemrégiben még egy esküvős, romantikus filmet is hajlandó voltam végignézni a kedvéért.

Ez a dolog a feleségemmel úgy kezdődött, hogy egy holdfényes nyári estén… de miket beszélek, valójában egy gyűrűről szól a mese. Egy helyes kis ékköves gyűrűről, mellyel egykor a páromat leptem meg a születésnapján. Meglehetősen drága volt ez a csöppnyi jószág, emlékszem rá, a kelleténél jobban megterhelte a költségvetésemet, mentségemre szolgáljon, hogy akkoriban még fiatal és bohém ember voltam, rajongásban és könnyelműségben messze felülmúltam mostani önmagamat.

A gyűrű csinos kis darab volt, a nejemnek is tetszett, szívesen hordta, nem vált volna meg tőle semmi pénzért. De az évek során az én Matildkám testsúlyban és térfogatban is figyelemre méltó előmenetelt tanúsított, és egy szép napon szembe kellett néznie a szomorú ténnyel, hogy sehogy sem tudja ujjára erőltetni az ékszert.

A felmerült probléma gyakorlati megoldása természetesen rám maradt. Eltettem a gyűrűt, azzal az eltökélt szándékkal, hogy elviszem egy ismerős ékszerészhez. A szakember majd hozzáértő szemekkel megvizsgálja az inkriminált vagyontárgyat, felállítja a diagnózist és előterjeszti a kezelés lehetséges módozatait.

Igen ám, csakhogy akkoriban rengeteg munka szakadt a nyakamba, és mire végre időt tudtam szakítani a dologra, teljesen kiment az eszemből, hogy hová tettem el a gyűrűt. Hiába törtem a fejem, hiába néztem át minden lehetséges helyet, ahová egy ilyen aprócska holmit el lehet rakni, a keresés nem hozott eredményt. Ismerve az elveszett dolgok különös természetét, nem erőltettem tovább a kutatást. Ugyanis minél elszántabban keresel egy elkallódott tárgyat, annál inkább elrejtőzik, akkor sem találod meg, ha a fél világot felforgatod. Majd amikor már senki sem keresi, hirtelen előkerül magától.

De a feleségem nem nyugodott bele a kudarcba és új ötlettel állt elő.

– Nem a titkos zsebedbe raktad véletlenül?

– Miféle titkos zsebembe?

– Hát amelyik a szürke zakódban van!

Egy pillanatig bambán meredtem magam elé. Szürke zakó… Igen, van egy szürke zakóm, rendesen el van látva zsebekkel, de egy fia titkos zseb sincs rajta. Ám az asszonykám már hozza is a szóban forgó ruhadarabot és mutatja. És valóban, a rendes belsőzsebbe bele van varrva egy igazi kis rejtekzseb, tetszenek tudni, olyan, amibe dugipénzt, szerelmeslevelet, titkos kémjelentést, ilyesmit szokott elrejteni az ember. A fiókzseb bejárata fölé még egy fület is varrtak, hogy illetéktelen kéz még véletlenül se tévedhessen bele. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a szabászati műremek még egy minden hájjal megkent zsebtolvajnak is komoly kihívást jelentene.

Felebarátaim, ez már nem kismacska! Legalább két éve megvan ez a zakóm, elég gyakran viselem, ám mindeddig fogalmam sem volt a titkos zseb létezéséről. De az én Matildom tudja! Tudja, és olyan otthonosan közlekedik a zakóm zsebeiben, mint kakukk a stiglic fészkében.

Azok kedvéért, akiket az eset végkimenetele érdekel, és már az összes körmüket lerágták izgalmukban, sietve elárulom, hogy a történet hepienddel végződött, a gyűrű végül előkerült, elvittük az ékszerészhez, ékszerész kitágította, feleség viseli egészséggel.

Hanem vannak ennek az esetnek bizonyos logikai, filozófiai és mélylélektani aspektusai, sőt érintőleges művészeti, irodalmi vonatkozásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Kérem, még ne hagyják abba az olvasást, megígérem, hogy sem Sigmund Freud, sem Kierkegaard nem fog szóba kerülni, továbbá a preklasszikus zeneirodalom nagyjairól sem esik említés.

De gondoljuk csak végig a dolgot logikusan. Vajon van-e bármilyen pozitív hozadéka ennek a bizonyos zsebnek? Ha már korábban is tudtam volna, hogy létezik a rejtekzseb, bizonyára örültem volna a lehetőségnek, hogy ha lenne valami eldugni valóm, biztos helyre rejthetném. De hiába is lett volna bármi elrejteni valóm, mert a zseb annyira titkos volt, hogy még én magam sem tudtam róla. Ám jobb is, hogy nem tudtam róla, mert a párom úgyis felfedezte, és a titkos zseb attól kezdve nem volt titkos, csak közönséges zseb. Ergo: ennek a nyamvadt zsebnek sem a gyűrűs történet előtt, sem azt követően semmiféle gyakorlati haszna nem volt és nem is lesz számomra.

Rejtekzseb? Ugyan, kérem! A zöldfülű, kezdő zsebbúvár is egy pillanat alatt felfedezi. A fejünkben is hiába volna ilyen titkos rekesz, az asszonyok hamarabb ismerik a gondolatainkat, mint ahogy kigondoljuk őket. Az a kékszakállú is egy naiv balfácán volt, ha komolyan gondolta, hogy bármit is eltitkolhat a nők elől.

No de tegyük csak félre egy pillanatra ezt az utálatos férfisovinizmust és vizsgáljuk meg a dolgot a politikai korrektség követelményei szerint, a másik fél szemszögéből is. Könnyen lehet, hogy az ilyen esetekben valójában a szegény feleség az igazi áldozat. Gondoljunk csak bele, hónapokon, éveken át csak keres, kutat és soha semmi sikerélmény. Csak nehogy valami komoly lelki károsodás legyen a vége!

Én a magam részéről már el is határoztam, hogy a legközelebbi zakóvásárlás után majd úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy a feleségem tudja, hogy…, és időnként elrejtek a titkos zsebben valami jó kis kikutatni való csemegét.

Tiszta ügy! Máris rohanok a szabóhoz és csináltatok egy elegáns, divatos, duplasoros zakót. Jó nagy rejtekzsebbel, természetesen.

Kovács P. Zoltán
Author: Kovács P. Zoltán

Pályakezdő tollkoptató vagyok. Eltekintve a rendszerváltás utáni, néhányéves újságírói tevékenységemtől, mindeddig sikeresen ellenálltam az erős kísértésnek, hogy bármiféle, irodalminak nevezhető megnyilvánulásommal inzultáljam embertársaimat. Ám idősebb korára az ember szószátyár lesz és meggondolatlanná válik. Könnyebben enged a fehér papírlap és a betű csábításának. A könyvek iránti vonzódás és az irodalom szeretete végigkísérte életemet. Számomra az írás nemes és érdekes intellektuális játék, kaland. Ám meggyőződésem, hogy az írói tevékenység sohasem lehet öncélú szórakozás: remélem, hogy nyugtalanító világunkban néhány percnyi kellemes és tartalmas kikapcsolódást tudok nyújtani mindazoknak, akik megtisztelnek novelláim olvasásával.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Teli a szatyor

Rózsa Iván: Teli a szatyor (Három haiku) Import zöld banán; Magyar tej, magyar tehén: Van is még talán. Nagybevásárlás Hónap végéig kitart, Szűkös a keret.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: „Őrök” a vártán

Rózsa Iván: „Őrök” a vártán Gazemberek mondják emberekre, hogy gazok… Igaz embereknek védekezniük kell, míg azok… Továbbra is hazudoznak, henyélnek, dőzsölnek… A vártán meg Sátán

Teljes bejegyzés »