Az ellopott idő.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe.
Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás.
Ne rohanj már annyira-szólt rám a mutató.
De én vagyok az óra, nekem rohannom kell.
A mutatók meg csak aludni akartak.
Az időt úgysem veszed el.
A percek némák teltek az óra mégis elindult.
Szaporán, fürgén szedte lábát. Már várta őt a nagyvilág.
Köszönt a nagy bécsi órának és a Big Bandnek is.
Aztán ólomsúly nehezedett rá. A mutatók továbbra sem akartak járni.
Az időt úgysem veszed el.
Ellopták-kiáltom én fel. Ellopták az órám. Senki sem látta, pedig lecsúszott a zsebembe.
Nini egy lyuk mondta ő-de a mutatók már aludtak.
Az időt úgysem veszed el.
Hiszen már elloptad.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Sziasztok! Egyed-Husti Boglárka vagyok. Ez az írói bemutatkozó oldalam. Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.